Várólista.
Németországban járva biztosan már sokaknak feltűntek azok az icipici kis telkek, amelyekhez egy apró házikó mellett némi veteményes és virágoskert tartozik. Ezek a telkek (amelyek a nálunk elterjedteknél jóval kisebbek) a városok szélén kapnak helyet, és nagyon szépen ápolt, hangulatos negyedet alkotnak.
A jól karbantartott kertecskék nem lakóhelyként szolgálnak, hanem amolyan hétvégi időtöltésként.
Eredetileg azzal a céllal hozták őket létre, hogy segítsenek a jólétet és az egészséget megőrizni, de mára többek lettek ennél: értelmet, célt, életstílust képviselnek.
A városiasodás előretörésével romlott a lakótömbök között felnövő gyerekek fizikai és érzelmi állapota, mivel egyre kevesebb időt töltöttek a szabadban. Ekkor születtek javaslatok a játszóterek építésére – itt fizikai aktivitás mellett tölthettek időt a friss levegőn.
Kezdetben a városok külső részén alakítottak ki területeket a szabad játékra. Hamarosan azonban a föld értékét is felfedezték, és kerteket kezdtek létrehozni, vetettek, ültettek, növényeket gondoztak a felnőttek, amíg a gyerekek szaladgáltak. Aztán a felnőttek is leültek, beszélgetni kezdtek egymással, kártyáztak, ettek-ittak – az egész egyfajta piknik jelleget kezdett ölteni. A kis kertek a családi és társadalmi élet csomópontjaivá váltak.
A világháborúk idején pedig élelemmel is ellátták a lakosságot.
Nemsokára már a családban generációról generációra szálltak ezek a bérelt parcellák. A művelésért-használatért cserébe bérleti díjat kellett ugyanis fizetni. Sokszor olyan területeket vontak így művelésbe, amelyekre senki nem akart egyébként költözni: autóutak, vasúti sínek, repülőterek melletti övezeteket.
Ezek a kis telkek manapság igazi luxusnak számítanak, a kikapcsolódás és feltöltődés helyszínei.
Németországban jelenleg kb. 1 millió ilyen kert van, 95%-uk foglalt, rendkívül fontos, állandó szerepet töltenek be a zöldfelület-hálózatban, szociális, ökológiai és várostervezési feladattal bírnak.
Mostanában épp generációváltás zajlik, megújul ez a kertrendszer.
A fiatalok is felismerték ezen területek fontosságát, és ők is beiktatták a minőségi élet részeként az életükbe. A kisgyerekes családok előszeretettel bérelnek ilyen kertecskéket, hogy minél több időt tölthessenek a szabad levegőn. Fokozódó igény mutatkozik a saját termények előállítására, a környezetvédelemre, a természetközeli életre.
Ezek a parcellák mára hihetetlen népszerűségnek örvendenek. A tulajdonosok örömmel ültetnek, szüretelnek, gyönyörű virágokat nevelnek, zöldséget-gyümölcsöt szednek a tányérokra. Hétvégén sütögetnek, vendégeket hívnak, közösségi életet élnek. Feltöltődnek a fárasztó munkahét után.
Nem is olyan egyszerű ma már egy ilyen telkecskéhez jutni, gyakran hosszú várólistát kell végigállni. Berlinben például 12 ezer ember vár arra, hogy ilyen hétvégi telke legyen.
Ráadásul szigorú szabályozás felügyeli a rendszert. Nem lehet túl nagy házikót felhúzni, és lakóhelynek sem használható a telek. A kertek harmadában kötelező zöldséget vagy gyümölcsöt termeszteni.