Saját termény a tányérra.
Clancey Boettger nem mai gyerek: 90 már elmúlt, de ha keresnénk őt, akkor a római saláták és a mángoldok között tegyük. A férfi büszke arra, hogy még mindig aktív a kertben – ez nem is elegendő kifejezés, ha meglátjuk, hogy miről beszél!
Sehol egy gyom, ha egy gazfickó mégis felbukkan, Boettger azonnal ad neki, gyökerestől eltávolítja és már hajítja is egy deszkára, hogy megszáradjon. Szerinte az a legjobb, ha nem komposztáljuk, hanem nemes egyszerűséggel kidobjuk a hívatlan vendégeket.
Boettger egész életében rajongott a kertészkedésért.
Még most is napi 5 órát tölt a locsolással, gyomlálással, ültetéssel, metszéssel, bíbelődéssel a kertben. Gyönyörű kertjét bárki megirigyelné: rendezett sorokban kígyóznak többek közt a málna, borsó, paradicsom, uborka, sárgarépa és bab. Annyi zöldség terem a veteményben, hogy még a szomszédoknak is szokott adni belőle.
Minden apró helyet kihasznál a kertben és mindent újrahasznosít, semmi se veszik kárba.
A kanadai férfi soha nem fogy ki a történetekből. Az egykori vasutas 25 évvel ezelőtt költözött egy kerttel rendelkező apartmanba. Csípőműtétje után úgy vélte, jobb lesz, ha inkább liftes épületben él. Egy ehhez tartó kis kertecskében tudott gazdálkodni. Most ráadásul még több munka szakad rá, mert a kertecske tulajdonosa ápolóotthonba került, így a férfi látja el a gondnoki feladatokat is. Az öregúr mindig tevékeny, sosem pihen, télen például szívesen lapátol havat is (a kanadai télben nyilván van is mit lapátolnia).
Jól ismeri a növényeket, tudja, mikor vethető a hidegkedvelő retek, mikor jön el a melegkedvelő paradicsom ideje. Kifejezetten örül annak, hogy sok zöldségféléből önellátó, szerinte az lenne jó, ha mindenki, aki teheti, követné a példáját. Nem használ növényvédő szereket, csak organikus terményeket szüretel.
Képek: Liam Harrap/Revelstoke Review
