Ahogy ma álmélkodva csodálkozunk a fiatalok szóhasználatán, úgy csodálkozhatnak rá ők a régi kifejezésekre.
Hiába beszéljük ugyanazt a nyelvet, mégis olykor érthetetlen, ahogy más korosztály beszél. Persze átfedések mindig vannak, sok szófordulat évtizedek óta tartja magát, azonban akadnak olyanok is, amelyek apránként kikoptak a köznyelvből. Jöjjön egy rövidke szösszenet a ’70-es szlengjével, te érted még?
„mádtuk a néplavórnál töltött nyarakat! Aki nem kapott fúrót vagy került a katkoba, azoknak járt egy kis felfrissülés a kánikulában. Akkor még egy bélás is elég volt a fagyira, amit egy nagy tányér úttörőgombóc után pusziltunk be. Este stikában előkerült a bláz is és volt, aki nagyon betörölközött. Az éj leple alatt már nem volt ildomos kampajogni, mert akit lemeszelt a rendőr és nem tudott viselkedni, az kapott a Kádárkolbásszal is.”
Ez bizony a balatoni nyárról szólt. Aki nem kapott egyest vagy került katonai kollégiumba, az mehetett nyaralni. Ha tarhonya volt ebédre, utána egy kétforintos is elég volt fagyira. A dohányzás és a részegség is része volt a buliknak, de az éjszaka csavargó randalírozókat a rendőrök olykor előállították vagy meg is verték gumibottal.
Persze ez csak egy tömény kivonata volt az akkoriban használt szavaknak, azóta sok víz lefolyt a Dunán. Már nincs bélás, de a néplavór még most is említésre kerül. Döbbenetes látni, mennyit változott a nyelv az évtizedek alatt, ugye?
