Mindenki pletykál, még az is, aki tagadja.

Ez lényegében létszükségletünk és önmagában ártalmatlan, ha jól bánunk vele. Az evolúció során is jelentős szerepe volt, van rá esély, hogy a barlangrajzokon is az szerepel, hogyan vadászott a szomszéd a mamutra. De ha akkor még nem is, később, amikor az emberek kis csoportokban éltek, fontos volt, hogy jól megismerjék egymást. A csapatban együtt kellett működniük a közös célokért, de egymás vetélytársai is voltak a korlátozott lehetőségeik miatt. Fontos volt tudniuk, hogy ki megbízható, ki nem, ki csaló, ki nem. Meg kellett találniuk a szövetségeseiket és meg kell kellett védeniük magukat az ellenségeiktől. Ehhez kellettek a bizalmas információk és azok cseréje is. Ez lényegében ma sincs másképp, csak a körülmények változtak.

A pletyka önmagában semleges, mitől vált pejoratívvá?

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a pletyka: „valamely személyes vagy magánügyet, illetve koholt, elferdített dolgot, ügyet bizalmasan vagy alattomosan tárgyaló, kiteregető, indiszkrét, felelőtlen vagy rosszakaratú hír(esztelés), amely valakit erkölcsi vagy társadalmi tekintetben rendszeresen gyanúba vagy rossz hírbe hoz.”

Tehát mások ártalmára használva vált negatívvá, mert alapvetően egy fejlett szociális készség, ami segít szorosabb kapcsolatot kialakítani más emberekkel.  A bizalmas információk megosztása másokkal az egyik alappillére a kötődéseinknek. Segíthet feltérképezni egy adott csoport szociális hálóját, legyen szó akár munkahelyről, iskoláról, lakóhelyről vagy bármely közösségről. Pozitív hatását azonban csak akkor élvezhetjük, ha az valós információkon alapul és nem élünk vissza a ránk bízott tájékoztatással és mások sem használják fel ellenünk, amit átadunk. A senki számára nem ártó információk cseréje építi a csoport összetartozást.

Sajnos ez napjainkban leginkább mások szidásáról és megvetéséről szól, amivel a pletykáló személy saját magát próbálja jobb színben feltüntetni azáltal, hogy másnak rossz hírét kelti. Ez amennyire érthető, annyira balga próbálkozás is, hiszen az igazság előbb-utóbb kiderül. Egy hazugságon alapuló pletyka átmenetileg lehet, hogy rosszat tesz annak, akiről szól, de hosszú távon vissza fog ütni annak, aki kitalálta vagy terjesztette. Mivel a pletyka a megbízhatóság tesztje is, egy rosszindulatú, valótlan hír terjesztése az elindítója szavahihetőségét ingatja meg, ezáltal könnyen elvesztheti egy csoport bizalmát.

Szóval érdemes átgondolni, hogy kinek és kiről mit mondunk, mert másoknak és magunknak is árthatunk valótlan információk terjesztésével.