Vagy azért tart sokáig a házasság, mert hasonlítanak egymásra.
Az elmélet, miszerint az ellentétek vonzzák egymást, hosszú távon megdőlni látszik. Amíg pillanatnyilag bele tudunk szeretni a másik másságába és képesek vagyunk rajongani is érte ideig-óráig, úgy tűnik a hosszú távú, esetleg életen át tartó kapcsolatok záloga mégis a hasonlóság.
Az evolúció és a biológia súgja számunkra, hogy válasszunk magunknak hasonló párt. Bizonyos fizikai egyezés sejtet némi genetikai egyezést is, amit tudat alatt vonzónak találunk. Ez a nem tudatos késztetésünk arra, hogy nagyobb eséllyel örökítsük a génállományunk hasonló részeit létrehozva a saját, jobb kiadásunkat. A mégis megmaradó különbségek pedig a populáció genetikai sokszínűségéért felelnek, ezért nem jó a túl sok egyezés sem, mint a rokonoknál.
Ha nem csak a biológia szempontjából nézzük, a közös életnél is jobb eredménnyel kecsegtet, ha azonos hullámhosszon vagyunk. A hasonló értékrend, a közös célok, azonos beállítottság az, ami esélyt ad a hosszas boldogságra. Hiába szereti egymást vagy vonzódik egymáshoz két teljesen más jellegű ember, szinte borítékolható a közös jövő korai vége.
Akiknek viszont sikerül megtalálniuk életük párját, ha az elején nem is szembetűnő a hasonlóság köztük, évek vagy évtizedek múltán egyre látványosabbá válik majd. Ez a kutatók szerint annak köszönhető, hogy az együtt töltött idővel közös érzelmeket élnek meg az emberek, ami a fizikai külsőjükön is nyomot hagy, illetve az idő múlásával az emberek jellegzetességei halványodni kezdenek (például a fekete, barna, vörös vagy szőke haj is ősszé válik) és az alaptulajdonságok válnak látványosabbá (például a csontszerkezet). Így kiderül a párról, hogy kezdettől fogva volt bennük némi egyformaság, még ha nem is látszott elsőre.
Forrás: Popular Science
