Majd holnap döntök, majd holnap elkezdem, majd holnap megcsinálom, majd holnap elmondom.
A holnap egy távolabbi időintervallum, amelynek eljövetelére minden nap számítunk. Igazából megfoghatatlan, hiszen ha eljön, akkor máris mává válik, miközben vég nélküli újabb holnapok várnak a sorukra.
Van olyan holnap, amelyet tényszerűen tervezünk, amikor valamilyen cselekvésünket későbbre halasztjuk. Vasárnap este nem tudunk elintézni mondjuk egy hivatali ügyet, arra is azt mondjuk, hogy holnap elintézem. Ebben az esetben valóban pusztán időbeli eltolódásról van szó.
Van viszont az a holnap, ami pusztán halogatás, ami lehet, hogy sosem jön el. Mi a különbség a kettő között?
Halogatásról általában akkor beszélünk, ha olyan tevékenységet, feladatot, döntés meghozatalát toljuk el későbbre, amit abban az adott pillanatban, vagy aznap is megtehetnénk, de valamilyen (mondvacsinált) oknál fogva nem tesszük. Ez nem azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit, hanem azt, hogy nem azt, amit kéne. A halogatás általában a bizonytalanság érzéséből fakad, vagy pusztán csak a nem szeretett feladat elkerülésére irányuló gyenge kísérlet. Azért nem kifizetődő, mert gyakran magával rántja a bűntudatot, a stresszt, az önutálatot vagy a saját alkalmatlanságunk érzését. Így lényegében csak tetézzük a rossz érzéseinket.
Az elkeseredés, a kudarc kerülése, a feladat nehézsége mind kiváltó oka lehet annak, ha valaki notórius halogatóvá válik. Ennek a megoldása az lehet, ha sikerül megbirkózni a negatív érzésekkel és a tettek mezejére lépni. A cselekvés és az azzal járó (akár apró) sikerek jóérzéssel töltenek el, ami hosszabb távon elégedettséghez vezet.
Ha nem nyomja a vállunkat az el nem mondott, el nem intézett, meg nem tett dolgok súlya, sokkal könnyedebben fogunk lépkedni az élet nem mindig könnyű útján. Ehhez viszont bátorság, elhatározás és kitartás szükséges!
