A történetmesélő képkockák szinte mindenki életében előhoznak egy-két kellemes gyerekkori emléket.

Az izgalommal teli várakozás, a vetítőgép illata, a filmcserék közti árnyjátékok mind hozzátartoztak a vetítéshez. Míg kezdetben a filmszalagok a mezőgazdasági termelés korszerű módozatait, történelmi eseményeket vagy népművelő (esetenként politikai) propagandát mutattak be, később inkább már a mesefilmek és oktatóanyagok lettek a főszereplők.

Az 1954-ben alapított Magyar Diafilmgyártó vállalat is kezdetben ismeretterjesztő és népművelő anyagokat készített, főként politikai és oktatási céllal, így jelent meg többek között a Rákosi Mátyás harcos élete; Asszonyok, lányok, gyertek traktorosnak; Május 1., a dolgozók harcos ünnepe; Aki a népnek vermet ás című diafilmszalagok. Aztán mégis a mesediafilmek győzedelmeskedtek, egyre népszerűbbé váltak a népmese- és ifjúsági irodalmi feldolgozások is. Sorra adták ki magyar és külföldi rajzfilmek diafilmes adaptációit, gyerekek tömkelege várta az így megnézhető és meghallgatható meséket. A képek, a feliratok és a felolvasás együtt nyújtották ezt a semmihez sem fogható élményt.

Emlékszünk még mondjuk a Piroska és a farkasra?

A nagy lelkesedés azonban az ’80-as években fogyatkozni kezdett, a klasszikus vetítést maga mögé utasította a videó. A szinkronizált mozgóképek diadalt arattak a hangulatos képkockák felett.

A 2000-es években azonban újraéledt a szokás, elkezdte reneszánszát élni a diafilm. A korábbi Magyar Diafilmgyártó vállalat ma már Diafilmgyártó Kft. néven működik, régi és modern mesék tárházát kínálja. Lépést tart a kortárs történetekkel, de a nosztalgiára vágyók is találhatnak számukra szimpatikusat. A vetítés még mindig tartogat egy csepp varázslatot a kicsiknek, amit igazából a minőségi együtt töltött idő ad. Ne hagyjuk elveszni!

Nyitókép: Fortepan/Korenchy László/44593

Forrás: wikipedia, Diafilm