Mindent belep a homok.
Mauritániában, a Szaharában fekvő ősi sivatagi város, Chinguetti alig változott a több mint 12 századdal ezelőtti alapítása óta. A házak ma is vöröses száraz kőből és sárból épültek, lapos tetejüket pálmafából készült falemezek fedik. A kőfalakat apró ablakok és kézzel faragott, masszív akáciafából készült ajtók törik meg.
A házak többsége ma már romokban hever, a tulajdonosok elhagyták az épületeket, amikor a Szahara homokja elől menekültek. Egykoron virágzó település volt 200 ezer lakossal, Chinguetti mára pár ezer fős falu lett. A község lassan eltűnik a homok alatt, de néhány elszánt család még harcol azért, hogy megmentse az itt található értékeket, így például az ősi iszlám szövegek egyik legnagyszerűbb gyűjteményét.
A 11. századra Chinguetti kereskedelmi központtá fejlődött a kedvező fekvésének köszönhetően. A sivatagi karavánok oázisként használták a várost, itt álltak meg az árukat értékesíteni és pihentetni a tevéket. Később a Mekkába tartó zarándokok is itt gyülekeztek. Mivel ezernyi tanult ember haladt itt át, idővel a vallási, tudományos ismeretek is cserélődni kezdtek, a kis város hírneve a magasba repült. Évszázadokon keresztül a nyugat-afrikaiak azért utaztak ide, hogy vallási, jogi, matematikai, csillagászati, orvosi ismeretekre tegyenek szert.
Fél évszázaddal ezelőtt kb. 30 könyvtárt tartottak itt számon, több ezernyi kézirattal, kötettel. Napjainkra mindössze 5 maradt. Ezek a magánkönyvtárak ugyanannak a családnak a felügyelete alatt állnak, amelyik az irodalmi kincseket generációk óta őrzi. A zord sivatagi klímában nyitott polcokon fekvő könyveket lassan kikezdi a homok, a por.
A mauritániai kormány megpróbálta ezeket a kincseket megszerezni a jobb megőrizhetőség érdekében, azonban a famíliák nem adják, számukra kitüntetés az örökség birtoklása.
A becslések szerint kb. 33 ezer ősi szöveget őriznek az országban, de közülük csak néhány ezer az, amit megtisztítva és archiválva tárolnak a Nemzeti Múzeumban.
