Nem igaz, hogy régen minden jobb volt, de sok minden hiányzik a múltból.

Hogy most jobb vagy rosszabb, azt nehéz megítélni a nosztalgia rózsaszín szemüvegén át, de tény, hogy megváltozott a világ. A tárgyainkra, a szokásainkra, a szociális életünkre mind-mind befolyással lett a digitális forradalom. Most már nem kell kilométereket gyalogolni, hogy vízhez jussunk, és nem csak a kályha adhat meleget, de mégis van, amit visszasírunk régebbről.

Volt idő szemlélődni, gondolkodni, elmélyülni

Mivel nem volt a zsebünkben egy mobilon a világ, így, ha a buszra kellett várni vagy csak sorban állni, volt idő nézelődni és morfondírozni dolgokon, ahelyett, hogy a közösségi oldalakat pörgettünk volna.

Sok mindent tudtunk fejből

Telefonszámokat, postai címeket, születésnapokat, évfordulókat. Bármelyik telefonfülkéből fel tudtuk hívni a szeretteinket, ha volt nálunk apró vagy kártya, mert álmunkból felébresztve is tudtuk a számukat.

Több volt a személyes kontaktus

Meg lehetett látogatni bármikor bárkit, ha épp arra jártunk, és vagy otthon találtuk, vagy nem. Nem lettek lemondva a megbeszélt találkozók öt perccel a időpont előtt, mert tudtuk a másik vár ránk.

Válogatáskazetták

Mi lehetett szívhez szólóbb ajándék, egy saját készítésű válogatáskazettánál? Amit nem mellesleg jobb esetben egy ceruzával meg lehetett javítani, ha a magnó bekapta a szalagot.

Kézzel írott levelek

Izgalommal teli várakozás, és hosszú, kézzel írott levelekkel tartottuk a kapcsolatot a távolabb érő ismerőseinkkel.

Fontosabb volt a közösség a közösségi médiánál

Tudtuk, hogy kivel mit történt, de nem a dicsekedős fotók alapján, hanem mert elmesélte. Azt is, hogyan élte meg az adott dolgot emojik nélkül.

Papíralapú fotók

Soha nem lehetett tudni, hogy hogyan sikerültek a fotók, csak az előhívás után.  Mindig akadtak remekül sikerültek és olyanok is, amiktől már sírtunk a nevetéstől.

Tartósra tervezték a dolgokat

Nem mentek tönkre a műszaki cikkek a garancia lejárta után egy-két héttel, és nem bomlott le a ruhánk két alkalom viselés után.

Jó volt olykor nem tudni mindent

Nem ömlött ránk annyi információ egész nap, nem fuldoklottunk a tragédiákban, és a világ összes bajában, mégis volt miről beszélni.

Tárcsás telefon

A számok tekergetése már adott egy pluszt, de semmi nem volt ahhoz fogható, mint dühösen lecsapni a telefont.

Az együtt töltött idő egymásról szólt

Senki nem nyomkodta közbe a mobilját vagy kapcsolgatta a tévét, hacsak nem épp a közös filmnézés volt a program. Azon kívül sokat fecsegtünk vagy csináltunk valamit, együtt.

Ment a papírtérképről tájékozódás

Nem mondta a GPS merre kell menni mégis odataláltunk, ahova kellett. Vagy, ha mégsem, akkor lehetett útbaigazítást kérni, új ismeretségeket szerezni az eltévedés révén rettegés nélkül.

Több volt a türelem

Persze nem végtelen, de nem kellett mindig minden azonnal. Senki nem sietett reggeltől estig, nem volt ilyen kapkodás és düh bármerre mentünk.

Mi hiányzik még?