A zene szenvedélye.

João Carlos Martins ismert brazil zongorista. A férfi életének mindig is része volt a zene, évtizedeken keresztül ő volt Brazília leghíresebb klasszikus zongoristája, aki csodagyerekként indult és egészen a legnagyobb zenekarokig jutott. 20 CD-ből álló sorozaton rögzítette Bach műveit, a kollekció egyedülálló a maga nemében. Az élet azonban kemény próbatétel elé állította a szenvedélyes művészt.

Az 50-es években a férfit fokális disztóniával diagnosztizálták, ami egy idegrendszeri rendellenesség, akaratlan izomgörcsöket eredményez. Martins még csak 18 éves volt és úgy tűnt, hogy a diagnózis a karrierje végét jelenti, azonban akkor szerencsére sikerült kontroll alatt tartania a betegségét. Az öröm nem tartott sokáig, a 20-as éveinek elején egy focibaleset súlyos idegkárosodást okozott a karjában, ami miatt az ujjak izomzata sorvadásnak indult. Azonban még ekkor is tudta folytatni a zongorázást, dacára annak, hogy a teste ellenállt.

Aztán egy éjjel, amikor Bulgáriába utazott egy felvételre, megtámadták és egy fémrúddal fejbe verték. Az ütés következtében az agya és a koponyája sérült és rendkívül korlátozottan tudta csak mozgatni a jobb karját. Habár az évek alatt számtalan műtéten átesett, nem sokat tudtak segíteni rajta, alig bírta az ujjait mozgatni.

Miután elvesztette „szerszámait”, a kezeit, nem tudott többé zongorázni. Szerencsére sikerült új szerepet találnia a zenét nem feladva, karmesternek állt. Néha nagyon lassan megpróbált a zongorán játszani, de nem igen járt sikerrel. 2000-re klasszikus zongoristaként már véget ért a karrierje.

Egy ipari feltaláló, Ubiratan Bizarro Costa azonban másként gondolta. Egy olyan kesztyűn kezdett dolgozni, ami visszaadhatja az ujjak mozgásának szabadságát. Még 2019-ben készített egy pár neoprénnel borított bionikus kesztyűt, amit szénszálas lemez tartott össze. Ezek a kesztyűk úgy működnek, hogy miután Martins lenyomja a billentyűket, visszaütik az ujjait, visszaállítva azt a kritikus mozgást, amit a művész egyedül nem tudott végrehajtani. Az első modellek a művész kezéről készült fotók alapján születtek, de azok még messze voltak az ideálistól. Végül egy személyes találkozást követően Costa a zongorista házába kapott meghívást, hogy ott fejlessze tökélyre a projektet.

A több hónapos tesztelési folyamat végén végül elkészült a tökéletes közeli állapot, amelyben Martins lassan, de biztosan tud játszani. Megkapó felvételen láthatjuk az első alkalmat, amikor a zongorista újra kedvenc hangszeréhez ül, könnyek között előcsalogatva a muzsikát a billentyűkből. „80 évesen, 20 év kényszerszünet után újra 10 ujjal játszani valóságos csoda számomra.” – fogalmazott.

A szenvedélyes zenész nem bánja, hogy nem úgy muzsikál már, mint régen, ugyanúgy indul, mint 8 évesen, amikor az alapokat tanulta. Bár nem tudja, hogy valaha is visszaszerzi-e a játéka sebességét, elszánt és nem adja fel. Rengeteget gyakorol, még alváshoz is alig veszi le a kesztyűt. Most az a célja, hogy egy teljes Bach koncertre felkészüljön, még akkor is, ha ez akár 2 évig tart majd.

A kiemelt kép illusztráció.