Bedőlt a molibdén.
Takaros házak, sorakozó könyvek a könyvtár polcain, a szupermarketek mintha csak árura várnának: bár minden kong az ürességtől, úgy érezzük, hogy egy igazi városban járunk. Pedig a hely évtizedek óta lakatlan, 1982 óra senki sem él itt.
A kanadai Kitsault az alaszkai határ mellett nagyon rövid fennállással dicsekedhet. 1979-ben több száz hektáros területet kerítettek el és soha nem látott mértékű építkezés kezdődött itt. Építőanyaggal megpakolt hajók érkeztek, mérnökök és munkások özönlöttek Észak-Amerika minden részéről, hogy a nagyszabású projektben részt vegyenek.
Több mint száz családi ház és épült, de számos apartmanház is készült ez egyedülállóknak. Modern kórház, bevásárlóközpont, bank, posta, színház várta, hogy élettel teljen meg a város. Kábeleket fektettek a TV-zéshez, bevezették a vezetékes telefont és vezetékes vizet, modern szennyvíztelep létesült.
A molibdénbányában dolgozók számára épültek itt házak. Ez a elemet gyakran használják ötvözetekben, az acél keménységének és korróziállóságának javítására. Azonban alighogy megkezdődött a kitermelés, a molibdén piaca bezuhant és mind a 1200 lakos elhagyta a települést.
Alig 18 hónappal azután, hogy az első családok beköltöztek, a bánya bezárt, a lakók pedig elhagyták a házakat.
2005-ben egy indiai születésű amerikai vállalkozó, Krishnan Suthanthiran megvette a várost és megkezdte a felújítását. Azóta rengeteg pénzt költött a házak állapotának javítására. Eközben kertészek nyírják a füvet, metszik a fákat, seprik az utcákat. A tervek szerint ugyanis a települést a cseppfolyósított földgáztermelés központjává kívánják alakítani.
