Rajongó turisták.
A híres ír költő és drámaíró, Oscar Wilde Párizsban nyugszik. Sírján egy 20 tonnás, kőből készült emlékművet találunk, amelynek szárnyas alakját vélhetően A Szfinx c. költeménye ihlette.
Évtizedek óta az ide látogató nők sajátos módon, a síron piros rúzsnyomot hagyva róják le kegyeletüket. Több ezer vörös csók és üzenet nyoma borítja mára a követ.
Ez a különös szokás az 1990-es évek végén kezdett terjedni, amikor valaki elhatározta, hogy puszit nyom a síremlékre. Ezt követően gombamód szaporodtak a piros foltok, szívek és szerelmes üzenetek. A szokás menővé vált a turisták körében.
Bár a hatóságok büntetést szabtak ki a csókokat osztogatókra, ennek nem volt semmi hatása.
Nehéz az embereket tetten érni, a legtöbben pedig turisták, akiket már amúgy sem lehet a városban pár nap múlva megtalálni. Süket fülekre talált Wilde unokájának, Merlin Hollandnak a kérése és az a tábla is, amely tiszteletre szólított fel rongálás helyett.
A zsíros nyomokat egyre nehezebb eltávolítani. Minden egyes tisztítás rongálja magát a követ is, egyre mélyebbre hatolt. 2011-ben egy üvegfalat emeltek a sír köré, de csak annyit értek el vele, hogy az üveget csókolgatták, valamint virágokat, üzeneteket hajigáltak be a látogatók.
Amikor Oscar Wilde 1900-ban nincstelenül elhunyt, a barátai csak nagyon szerényen tudták eltemetni a városon kívül, Bagneux-ban. Évekkel később sikerült a hagyatékában lévő írásokból származó pénzből egy sírhelyet vásárolni számára a Pére Lachaise sírkertben. A következő évben pedig egy ismerőse, Helen Carew anonim módon ajánlott el 2000 fontot a síremlékre.
Amikor a szobor megérkezett, a párizsi hivatalnokokat sokkolta az angyal meztelensége és megpróbálták egy ponyvával eltakarni azt . Műanyaggal fedték a heréket is, mert túl nagynak vélték őket. Végül pedig kompromisszumként bronz lepkékkel borították, de 1961-ben vandálok rongálása eltüntette a nem kívánt testrészeket.
Kiemelt kép: muselyblog.wordpress.com
