Elveszett mosolyok.
Önkiszolgáló kassza: igen vagy nem? – tettük fel a körkérdést Olvasóinknak. Nem reprezentatív felmérésünk szerint a többség nemmel válaszolt, nem szívesen használja a modern kor eme találmányát. Vannak, akik annyira idegenkednek tőle, hogy inkább más idősávra szoktak át, csak ne kelljen önkiszolgáló pénztárt igénybe venniük.
Aki nem kedveli, az azzal indokolja, hogy lassú, főként nagy tételnél.
Nehéz minden terméken megkeresni a vonalkódot, egy pénztárosnak sokkal nagyobb a rutinja. Sokszor a gép az árukat sem ismeri fel, hibaüzenet jelez, ami tovább lassítja a vásárlás folyamatát. A kis pultra, ahova a már leolvasott terméket kell tenni, egy nagyobb bevásárlás nem fér rá. Ha valami leesik, a gép sípol. A termékek lehúzásához elő kell venni a szemüveget, eközben a fél kezünkkel nem egyszer még a szatyrot is tartjuk. Mások a személyességet hiányolják, ha az ember csupán egy géppel ’társalog’. Tudjuk, hogy az idősebbeknél a bevásárlás egyfajta szociális interakciót is jelent, van, aki csak ilyenkor találkozik emberekkel. Nem beszélve a mosolyokról, kedves szavakról, amit a bolti eladóktól kaphatunk.
Természetesen nem mindenki idegenkedik a gépről, van, aki még akkor is igénybe veszi, ha egyébként a normál pénztárnál is van eladó.
Akik szívesen használják az önkiszolgálót, kiemelik, hogy néhány cikk vásárlásánál gyorsabb a folyamat. Más arra büszke, hogy közel a 70-hez is megtanulta egyedül kezelni a masinát. Több olvasó megemlítette, hogy mindig akad segítő a környéken, így nincs benne félsz akkor sem, ha esetleg az önkiszolgáló használatára kényszerül.
Az üzletek eközben szemmel láthatóan próbálnak alternatív megoldásokat találni arra, hogy kevesebb pénztárossal is több vásárlót tudjanak kiszolgálni. Nemrégiben jelentette be az Aldi, hogy az egyelőre külföldön tesztelt, új pénztárakkal egyetlen eladó 2 vevőt tud majd egyszerre ’vezényelni’.
