Magyar sóvirág és sziki őszirózsa: lilába borult a táj

Kései méhlegelők.

Két sótűrő növény borítja lilába a Körös-Maros Nemzeti Park pusztáit: előbb a sóvirág, utána a sziki őszirózsa nyílik.

A magyar sóvirág már június második felében nyílni kezd, de a virágzásának csúcsidőszaka augusztus végére, szeptember elejére tehető. Mivel csapadékosabb volt az idő tavasszal, ennek köszönhetően jóval magasabbak, erősebbek a kékeslila virágú sóvirágok és több rajtuk a virághajtás is. A magyar sóvirág endemikus növény, a Kárpát-medence bennszülött faja. Só- és szárazságtűrő, s leginkább a szikes, ürmös pusztai élőhelyeket kedveli. Főként a Tiszántúlra jellemző, mert itt vannak ilyen ürmös puszták. A földön fekvő tőlevelei vastagok, bőrszerűek, a víz raktározására alkalmasak. Mélyre hatoló gyökerei vannak, ami szintén segíti a szárazságtűrésben.

Amikor a magyar sóvirágok elnyílnak, akkor egy másik, szintén kékeslilás színű, sótűrő növény, a sziki őszirózsa veszi át a főszerepet az ürmös pusztákon. Ennek első, virágzó példányai is rendszerint már júniusban megjelennek, de utána ez a folyamat megtorpan, s csak augusztusban kezdenek újra nyílni tömegesebben az őszirózsák. A sziki őszirózsa virágzásának csúcsa jellemzően szeptember közepétől október közepéig tart, de egészen az első fagyokig láthatunk még virágzó példányokat. Ez a növény főként azokon a pusztafoltokon fordul elő, ahol tavasszal hosszabb-rövidebb ideig megmaradt a vízborítás. Levele pozsgás, képes a víz tárolására. A, mert kedvelik a beporzók, így nagyon fontos őszi méhlegelőként is szolgál.