Ideális körülmények.
Noha egyre kevesebb igazi, kemény telünk van, azért még mindig akad a világnak olyan pontja, ahol a havas rekordok megdőlhetnek. A varázslatos hóesésben bizonyára keveseknek jut eszébe a hópelyheket méregetni, mégis van, akinek sikerül. Létezik a kategóriában Guinness-rekord is, de nem olyan egyértelmű, mint amilyennek elsőre hangzik.
1887. január 27-én éjjel óriási hóvihar keveredett Montana államban, Clark Fork folyó völgye felett, Matt Coleman farmja közelében.
A tomboló hóviharban sikerült 38 cm széles és 20 cm vastag hópelyheket lemérni.
A gigantikus pelyhek azóta is rekorderek, de fontos, hogy a hókristályokat és a hópelyheket elkülönítsük egymástól. Az előbbi a víz megfagyásából keletkezik, a gáz halmazállapot rögtön szilárddá válik, a folyékony halmazállapot kihagyásával. Ez jellegzetes, hatszoros szimmetrikus formákat hoz létre, a mintát a környezeti körülmények alakítják.
A hópelyhek viszont bármilyen csomók lehetnek, amik a téli égből szállnak alá. Nagyon nyugodt körülmények között ezek a labdácskák palacsinta alakú tömörüléssé nőhetnek, amelyek akár egy tányér méretét is ölthetik, noha az rendkívül ritka.
A legnagyobb egyedi hókristály viszont, amit sikerült megmérni, 10 mm volt csúcstól csúcsig, a kanadai Cochrane városában 2003. december 30-án.
Az átlagos, szokványos jégkristályok kb. 2-4 mm átmérőjűek. Kenneth Libbrecht amerikai fizikusprofesszor, hókutató, aki már több mint 20 éves tapasztalattal rendelkezik etéren is mindössze kétszer látott ekkora példányokat. Mindkét esetben a hőmérséklet -15 °C volt, a levegő pedig rendkívül nyugodt – ideális körülmények a páfrányszerű, csillagalakú darabok formálódásához. Még ebben az esetben is ilyen gigantikus kristályok csupán rövid ideig hullanak alá, kb 10 percig.
A képek illusztrációk.
