Egy rendkívüli életút vége.
2025. április 21-én, húsvéthétfő reggelén, 88 éves korában elhunyt Ferenc pápa, a katolikus egyház első latin-amerikai és első jezsuita vezetője. Halálát agyvérzés és szívelégtelenség okozta, miután hosszú ideje küzdött súlyos betegségekkel, köztük kétoldali tüdőgyulladással és bronchitisszel. A hírt gyász és részvét övezte szerte a világon – nem csupán a katolikus hívők, hanem vallástól függetlenül mindazok körében, akik értékelték emberközpontú szemléletét.
Szerénységtől a világszínpadig
Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én született Buenos Airesben, olasz bevándorlók gyermekeként. Vegyésztechnikusi diplomát szerzett, mielőtt a papi hivatás mellett döntött. A jezsuita rendhez való csatlakozása után teológiai tanulmányokat folytatott, később pedig Buenos Aires érsekévé nevezték ki. A pápává választásig egyszerű, visszafogott életet élt: tömegközlekedett, saját maga főzött, és rendszeresen látogatta a város nyomornegyedeit. 2013-as megválasztása után sem változott meg: elutasította az Apostoli Palota luxusát, és inkább a Szent Márta-házban maradt, ahol közvetlen kapcsolatban lehetett munkatársaival és vendégeivel.
Reformer pápa a 21. században
Ferenc pápa rendkívüli bátorsággal és nyíltsággal nyúlt olyan kérdésekhez, amelyeket elődei gyakran tabuként kezeltek. Pápasága alatt komoly reformokat vezetett be:
- Átláthatóbbá tette a Vatikáni Bank működését, elindítva az egyházi pénzügyek megtisztítását;
- Szembeszállt a papi visszaélések eltussolásával, és létrehozta a visszaéléseket vizsgáló püspöki tanácsot;
- Támogatta a laikusok nagyobb szerepvállalását az egyház életében;
- Hangsúlyt fektetett a nők szerepének újragondolására;
- Megnyitotta a párbeszéd lehetőségét azok felé is, akiket korábban az egyház kizárt – melegek, újraházasodottak, ateisták.
Fontos újítása volt a szinodális folyamat elindítása: 2021-től globális konzultációt kezdeményezett a hívek körében az egyház jövőjéről, ezzel valódi párbeszédet teremtve a közösség és a Vatikán között.
A tánc és az irodalom embere
Ferenc pápa nemcsak egyházi vezetőként volt különleges, hanem emberként is. Szenvedélyesen szerette a zenét, különösen a tangót, amelyet fiatalon maga is táncolt. Rajongott a klasszikus irodalomért, különösen Dosztojevszkij és Borges műveiért. Több nyelven beszélt, köztük olaszul, németül és franciául. Egyik legkedvesebb olvasmánya A Karamazov testvérek volt, amelyben mély filozófiai és erkölcsi dilemmákat látott meg.
Sokan emlékeznek vissza humorára és közvetlenségére: szeretett telefonon felhívni egyszerű híveket, válaszolt személyes levelekre, és többször nyilatkozta, hogy ő „csak egy bűnös, akire Isten irgalmasan nézett”.
Gyászidőszak és búcsú
A Vatikánban megkezdődött a kilencnapos gyászidőszak, az úgynevezett Novendiale. A temetésre a halált követő negyedik és hatodik nap között kerül sor, tehát pénteken, szombaton vagy vasárnap. A Szent Péter-bazilika előtt várhatóan milliók róják majd le kegyeletüket. A világ több országában, köztük Magyarországon is nemzeti gyásznapot hirdettek.
Mi jön ezután?
Ferenc pápa halálával beállt a Sede vacante (pápa nélküli időszak). Ebben az átmeneti időszakban az egyházban újítást nem lehet bevezetni, csupán a napi ügyek intézése zajlik. Az új pápa megválasztására a konklávén kerül sor, amelyet a bíborosok tartanak a Sixtus-kápolnában. A világ figyelme most Rómára szegeződik, várva, hogy milyen irányt vesz a katolikus egyház Ferenc pápa öröksége után.
Öröksége és üzenete
Ferenc pápa emléke örökre megmarad azok szívében, akikért fáradhatatlanul dolgozott: a szegények, a kirekesztettek és a szenvedők. Ő volt az egyház lelkiismerete, aki nemcsak beszélt az evangéliumról, hanem meg is élte azt. Szavai – „az irgalom mindig fontosabb, mint az ítélet” – iránytűként szolgálnak sokak számára ma is.
Öröksége nem csupán a reformokban és a gesztusokban él tovább, hanem abban a reményben is, amit hirdetett: hogy egyház és világ képes lehet újra egymásra találni – az együttérzés, a nyitottság és a hit segítségével.
