Emlékszünk még azokra az időkre, amikor a nagyszülők mesét olvastak, kötöttek, vagy épp répát pucoltak, miközben a gyerekek a kertben ugráltak, fadarabokat cipeltek, és csak akkor jöttek be, ha éhesek voltak vagy megcsípte őket egy méh? A kétezres évek után a nagyszülői szerep sem úszta meg a digitális forradalmat: ma már egy nagymama gyakran nemcsak gyöngyöt fűz az unokájával, hanem Wi-Fi jelszót is megoszt. De vajon mit jelent ez a gyakorlatban? Egy friss kutatás szerint, ha nagyszülők vigyáznak az unokákra, a gyerekek napi képernyőideje jelentősen megnő – olyannyira, hogy akár napi két órával is többet tölthetnek kijelző előtt.
Ez a megállapítás sokak számára meglepő lehet, főleg azoknak, akik a nagyszülői házat egyfajta „digitális menedékként” képzelték el, ahol a legmodernebb eszköz a varrógép vagy a kézi kávédaráló. De a valóság árnyaltabb – és talán egy kicsit viccesebb is.
A nagyszülői túlélőmód: ha minden kötél szakad, jön a tablet
Tegyük a szívünkre a kezünket: hányan tudnánk öt órán keresztül egy ötévest szórakoztatni? Meseolvasás, építőkocka, játék a kiskutyával – igen, ezek mind szép és hasznos elfoglaltságok, de egy idő után még a legkitartóbb nagypapa is elfárad. A tableten futó animációs sorozat viszont sosem fárad el. Nem nyafog, nem akar pisilni, nem dobja el a répát, és mindig tud valami újat mutatni.
A nagyszülők gyakran úgy érzik, hogy a képernyő – bár nem tökéletes – egyfajta mankó, ami segít átvészelni a hosszú napokat. Ez különösen igaz azokra, akik hetente többször vagy akár napi rendszerességgel vigyáznak az unokákra. Nem arról van szó, hogy nem szeretnének aktívan jelen lenni, hanem arról, hogy a modern gyerekek ingerküszöbe egy picit magasabban van, mint régen. A diafilm és a színező már nem mindig elég – be kell vetni a YouTube-ot, a meseapplikációkat és az online puzzle-játékokat.
A cikk alapjául szolgáló kutatást a Journal of the American Medical Association (JAMA) Pediatrics tette közzé. A tanulmány több mint 3 000 amerikai gyermek adatait vizsgálta meg 2018 és 2020 között, és azt találta, hogy a nagyszülői felügyelet alatt a gyermekek napi képernyőideje átlagosan 2,2 órával hosszabb volt, mint amikor a szülőkkel töltötték az időt. A legtöbb extra képernyőidő passzív médiafogyasztásból (tévénézés, videónézés) állt, nem pedig interaktív játékból vagy tanulásból. A kutatók hangsúlyozták, hogy bár a képernyőidő növekedése nem feltétlenül káros önmagában, hosszabb távon hatással lehet a gyerekek figyelmi képességére, alvásminőségére és társas készségeire is.
A szülők elvárásai és a generációs különbségek
Sok szülő szigorúan korlátozza a képernyőidőt – és ez így is van rendjén. De amikor a gyerek a nagyszülőknél van, gyakran egyfajta „lazább üzemmód” lép életbe. A szülők gyakran elfelejtik, hogy amit ők egy kimerítő munkanap után nehezen tudnak kezelni, azt a nagymama vagy a nagypapa napi szinten viseli. És ők is emberek: szeretnének pihenni, esetleg meginni egy kávét, telefonálni a barátnőjükkel vagy nyugodtan megnézni a híradót. A képernyő eközben szórakoztat, elfoglal, és csendet hoz.
Van azonban itt egy érdekes feszültség: a nagyszülők gyakran úgy érzik, hogy „nem nevelhetik” az unokákat, csak vigyázhatnak rájuk. A szülők viszont sokszor nem mondják el elég egyértelműen, mit várnak el képernyőidő terén. Így aztán marad az ösztön és a praktikum: ha a gyerek csendben van és látszólag jól érzi magát, akkor nem lehet nagy baj. Ugye?
Mit tehetünk, ha nem szeretnénk, hogy a tablet vegye át a hatalmat?
A cél természetesen nem az, hogy eltiltsuk a gyerekeket minden képernyőtől. A digitális világ része az életüknek, és ezt nem is érdemes megpróbálni figyelmen kívül hagyni. De érdemes lehet tudatosabban odafigyelni, hogyan és mikor használják ezeket az eszközöket – főleg, ha nagyszülői felügyelet alatt vannak.
Néhány bevált ötlet, amit érdemes kipróbálni:
- Közös alkotás: egyszerű kézműveskedés, akár újrahasznosított alapanyagokkal. A nagymamák kreativitása gyakran verhetetlen.
- Mesék papíron vagy fejből: nem kell mindig könyv – egy jó történet, amit a nagypapa már háromszor elmesélt, még mindig aranyat ér.
- Konyhai kalandok: együtt készített pogácsa vagy sült krumpli, amit aztán meg is lehet enni. Az élmény garantált.
- Fotóalbum nézegetés: ha már képernyő, akkor legalább közös! A családi fotók megnézése kiváló beszélgetésindító.
- Balkonkertészkedés: egy-egy fűszernövény vagy virág gondozása igazi kis projekt lehet – és a növény nem meríti le az akkut.
Forrás: Cecilia Sada Garibay and Matthew Lapierre. Grandparents and children’s media use in the USA: Screen time, mediation practices, and relationship outcomes. Journal of Children and Media. DOI: 10.1080/17482798.2025.2480088
