A tenger mélye ritkán mesél az öregedésről. A delfinek hangosak, játékosak, élettel teliek – mégis, a legújabb kutatások szerint az agyukban ott rejtőzik ugyanaz a kórkép, amely az emberi memóriát is lassan elhomályosítja. A tudósok meglepő felfedezése szerint a delfinek agyában Alzheimer-szerű elváltozásokat találtak, és ennek oka a tenger egy látszólag ártatlan lakója: a mikroszkopikus alga.
Amikor az óceán mérget lehel
A felmelegedő tengervíz és a tápanyagban gazdag part menti vizek egyre gyakrabban idéznek elő algavirágzásokat. Ezek közül sok ártalmatlan, de néhány faj veszélyes toxinokat termel. A delfinek – ahogy a halak is – ezeket elfogyasztják, a mérgező anyag pedig idővel felhalmozódik a szervezetükben. A kutatók a brit és amerikai partoknál partra sodródott delfinek agyát vizsgálva azt találták, hogy ezekben a toxinokban szenvedő egyedek agyában olyan fehérje-lerakódások vannak, amelyek az Alzheimer-kórra jellemzőek.
Az emlékezet tengeri árnyéka
A delfinek agya sok szempontból hasonlít az emberéhez: fejlett, összetett, és a szociális kapcsolatokra épül. Ezért különösen megrendítő, hogy náluk is megjelennek azok a mikroszkopikus plakkok, amelyek az embernél a memória és a gondolkodás lassú hanyatlását okozzák. A tudósok szerint a kapcsolat egyértelmű: a domoinsav nevű algatoxin képes átjutni a vér-agy gáton, és hosszú távon gyulladást, sejtkárosodást vált ki. Ugyanaz a biológiai mechanizmus, amit az emberi Alzheimer-kutatások is vizsgálnak.
A természet figyelmeztetése
A történet nemcsak az állatokról szól, hanem rólunk is. Az algavirágzások számának növekedése az emberi tevékenység következménye: a mezőgazdasági tápanyagok, a szennyvíz és a klímaváltozás együttesen táplálják ezeket a mikroszkopikus robbanásokat. Ami a delfineket mérgezi, az hosszú távon az emberi egészségre is kockázatot jelent – különösen a tengeri ételek fogyasztásán keresztül.
Emlékezet és felelősség
Az Alzheimer-kór mára a világ egyik legelterjedtebb neurodegeneratív betegsége, és egyre több család életét érinti. A delfinek esete emlékeztet arra, hogy az öregedés, a betegség és a környezet nem külön történetek. A természet sokszor előbb mutatja meg a veszélyt, mint hogy mi magunk felismernénk. Ha odafigyelünk a tenger élőlényeire, talán a saját elménk jövőjét is jobban megérthetjük.
A delfinek csendes figyelmeztetése egyszerre szívszorító és reményteli: amíg él a kapcsolat köztünk és a természet között, addig van esélyünk tanulni belőle – és megőrizni nemcsak a bolygó, hanem az emlékezetünk épségét is.
