Van egy mosoly, amit mindenki ismer, mégis senki sem ért. Egy mosoly, ami túlélte a királyokat, forradalmakat, háborúkat és mémeket. Egy mosoly, amely mögött ott bujkál az emberi titok – Lisa Gherardinié, akit a világ ma Mona Lisaként ismer.
A történet 1507. november 3-án kezdődött, amikor egy tehetős firenzei kereskedő, Francesco del Giocondo megbízta Leonardót, hogy fesse meg feleségét. A cél egyszerű volt: egy szép, méltóságteljes portré, ami jól mutat a szalon falán. Csakhogy Leonardo nem ismert „egyszerű” feladatot. Neki még egy portré is kísérlet, filozófiai fejtörő és művészi forradalom volt egyben.
Egy megbízás, ami nem ígérte a halhatatlanságot
Leonardo da Vinci abban az időben már Itálián belül is legendának számított: festő, feltaláló, anatómus, zenész és minden, amihez egy reneszánsz zseni csak kedvet kaphat. A del Giocondo-család portréja elsőre semmiben sem különbözött a kor divatos képeitől – Francesco csak egy elegáns, nyugodt képet akart feleségéről, hogy a vendégek lássák, milyen szerencsés házasságban él. De Leonardo, mint mindig, most sem tudta megállni, hogy „kicsit” túlteljesítsen.
A mosoly, amit azóta is megfejteni próbálunk
Lisa mosolya azóta a világ egyik legnagyobb rejtvénye. Félmosoly? Gúnyos? Titokzatos? A tudósok még a 21. században is elemezgetik, hogyan hozta létre Leonardo a híres „sfumato” technikát, amivel elérte, hogy a száj körvonalai egyszerre látszanak és tűnnek el. Mások szerint a mosoly nem technika kérdése volt, hanem pszichológiai zsenialitás: Leonardo órákig zenélt és beszélgetett Lisával, hogy természetes, élő kifejezést csalogasson elő az arcán.
Persze, van, aki szerint a mosoly csak a türelmetlenség jele volt – hiszen Lisa állítólag éveken át ült a műteremben, miközben Leonardo folyamatosan javítgatott, átfestett, majd elvitte magával a képet, soha le nem adva a megrendelőnek. Francesco del Giocondo talán meg is sértődött. Ki gondolta volna, hogy a férje által fizetett portré végül a világ leghíresebb festménye lesz, csak épp nem a nappalijuk falán, hanem egy páncélozott vitrin mögött Párizsban?
A festmény, ami sosem készült el
A Mona Lisát Leonardo évekig csiszolgatta, és valószínűleg sosem tekintette befejezettnek. A művész halála után Franciaországba került, és a királyi gyűjtemény dísze lett. A Louvre-ba Napóleon idején került – onnan viszont 1911-ben ellopták. A tolvaj, egy olasz festő, hazafias felindulásból vitte haza, mert szerinte a festménynek „Itáliában a helye”. Két évvel később buktatták le, amikor megpróbálta eladni. Mona Lisa pedig diadalmasan tért vissza a múzeumba – és azóta is ott mosolyog, minden nap több ezer látogatónak.
Miért szeretjük még ma is?
Talán mert Lisa mosolyában ott van minden emberi titok: a fiatalság múlása, a méltóság, az önirónia és a nőiesség rejtett humora. Egy kép, ami több mint fél évezrede szótlanul beszél – és még mindig nem mondta el, min mosolyog. Lehet, hogy rajtunk.
És ha Leonardo tudta volna, milyen híres lesz ez az arckép, talán maga is elmosolyodik. Csak épp ő nem a festékkel, hanem tintával írna mellé egy megjegyzést: „Ne feledd, Francesco – ha egy nő mosolyog, jobb, ha nem kérdezed, miért.”
