November 11-én a libák gágogása és az újbor illata valami különös varázst hoz a levegőbe. Mintha az idő is megállna egy pillanatra, hogy meghallgassa: mit súgnak a régi hiedelmek. Márton napja egyszerre szent és pogány, vidám és titokzatos. Egy nap, amikor a libák árulók lettek, a bor jós lett, és az időjárásban ott rejtőzött a jövő.
A libák árulása és a szerény szent
A történet úgy kezdődik, mint egy népmese: volt egyszer egy katona, aki nem akart püspök lenni. Szent Márton inkább elbújt a libák közé, hogy megússza a tisztséget. De a libák gágogása elárulta őt, és a nép a rejtekhelyéről a templomba kísérte. A hálás hívek később minden évben libát ettek – így született meg a Márton-napi lakoma hagyománya. Azóta mondják: aki Márton napján nem eszik libát, egész évben éhezik.
A történetben azonban több rejlik, mint egyszerű legenda. A liba az őszi gazdálkodás szimbóluma is volt: ilyenkor zárult a mezőgazdasági év, kifizették a béreseket, és a föld népe végre ünnepelhetett. A kemencékben sülő liba illata a jólét, a pihenés és az elvégzett munka jutalma volt.
A tél kapuja és a jóslatok napja
Márton napján a parasztok az égre néztek – mert az ég válaszolt. Ha fehér lovon érkezett Márton, vagyis ha leesett az első hó, kemény telet vártak. Ha viszont barna lovon jött, enyhébb időt reméltek. A kocsmákban és pincékben ekkor bontották meg az első hordó újbort is. Az ital nemcsak a szorgos munka gyümölcse volt, hanem jós: ízéből próbálták kifürkészni, mit hoz majd a következő év.
Egyes vidékeken azt tartották, hogy a Márton-napi bor gyógyító erővel bír. Másutt a háziasszonyok néhány cseppet a küszöbre locsoltak belőle, hogy a szerencse befelé, ne kifelé járjon a házból. A szertartásokban babona és hála, játékosság és hit keveredett – épp úgy, ahogy egy jó borban a fanyar és az édes ízek.
A nevetés és a bőség ünnepe
Márton napja mindig is a derű ideje volt. Azt tartották, aki ekkor jóllakik, az egész évben nem szenved hiányt. A falvakban vidám bálokat tartottak, a férfiak tréfás dalokat énekeltek, és a nők libatollal jósoltak a szerelemről. A házban pedig, ahol a libazsír illata szállt, ott biztosan bőség köszöntött a családra.
Márton nap ma: régi ízek, új hangulat
A modern Márton-napban is ott él a múlt: a lampionos felvonulások, a pincékben kortyolt újbor, a ropogós libasült mind a régi idők emlékét idézik. Bár ma már kevesen hisznek abban, hogy a bor jósol vagy a liba sorsa szerencsét hoz, mégis minden évben ugyanaz a hangulat születik újra. Egy este, amikor összegyűlünk, nevetünk, és egy pillanatra megérezzük: a tél kapujában mindig jó egy kis melegség, egy korty bor és egy falat liba – mert így kezdődik a valódi ünnep.
