Az elmúlt években Európa-szerte egyre többször halljuk: „a nyugdíjrendszer fenntarthatatlan, emelni kell a korhatárt.” Franciaország utcáin ezrével vonulnak a tiltakozók, a spanyolok aggódnak, a skandinávok már be is vezették. De vajon miért tűnik úgy, hogy az európai országoknak nincs más választásuk?
Egy friss kutatás – amelyet Javier Díaz Giménez (IESE Business School) és Julián Díaz Saavedra (Universidad de Granada) készített – kíméletlen őszinteséggel mutat rá: a jelenlegi rendszerek olyan demográfiai és gazdasági folyamatok között működnek, amelyek mellett változtatás nélkül egyszerűen összeroppannának.

Miért rogyadozik Európa nyugdíjrendszere valójában?
Európa minden országában ugyanazok a folyamatok zajlanak:
- Kevés a gyerek, egyre kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra.
- Tovább élünk, így hosszabb ideig kapjuk a nyugdíjat.
- A dolgozók aránya csökken, miközben a nyugdíjasoké nő.
- A technológiai fejlődés miatt a bérekből származó járulékbevétel aránya csökken.
Ez azt jelenti, hogy a régi modell – ahol sok aktív dolgozó tartott el viszonylag kevés nyugdíjast – mára teljesen felborult.
A kutatók szerint olyan ez, mintha egy család egyre kevesebb fizetésből próbálná eltartani a folyamatosan növekvő rezsit. Egy ideig lehet trükközni, de hosszú távon összeomlik a rendszer.
Politika kontra valóság – miért omlanak össze újra és újra a reformok?
A legtöbb európai országban a szakértők pontosan tudják, milyen reformok kellenének. A probléma nem a megoldás hiánya – hanem az elfogadás hiánya.
A nyugdíjkorhatár emelése az egyik legérzékenyebb téma. Ha valaki megpróbálja, az utcák megtelnek tüntetőkkel: Párizs, Madrid, Brüsszel… mindenhol ugyanez történik. A rövid távú politikai érdekek gyakran felülírják a hosszú távú gazdasági szükségszerűséget.
A spanyol kutatók szerint azonban a halogatás nem old meg semmit – sőt, egyre fájdalmasabb következményekkel jár.
A megoldás kulcsa: több bátor lépés egyszerre
A kutatás szerint nem elég egyetlen intézkedés, például a korhatár emelése. A rendszer csak úgy lesz stabil, ha több terület egyszerre változik.
A javasolt lépések:
1. A nyugdíjak összehangolása a várható élettartammal. Aki fiatalabban vonul vissza, kisebb nyugdíjat kap, mert tovább fogja kapni. Ez ösztönzi a későbbi visszavonulást.
2. Automatikus korrekciós szabályok. A nyugdíjak nem csak inflációhoz igazodnak, hanem a gazdasági teljesítményhez és a demográfiai változásokhoz is.
3. A teljes életpálya beszámítása. Ne csak az utolsó 20–25 év számítson, hanem az egész munkásélet. Ez igazságosabb, és stabilabb bevételt ad a rendszernek.
4. A magas jövedelműek nagyobb hozzájárulása. A járulékkulcsok felső korlátjának eltörlése több bevételt hozna, miközben a maximális nyugdíj változatlan marad.
5. Kompenzáció az érintetteknek. A reformok nem úszhatók meg vesztesek nélkül. Ezért a kutatók egy egyszeri, állami támogatást javasolnak azoknak, akik a leginkább hátrányba kerülnének.
Miért sürgős? – A halogatás ára napról napra nő
A kutatás szerint, ha a reformokat tovább halogatják, akkor:
- a nyugdíjrendszer hiánya tovább nő,
- a jövő generációkra még nagyobb teher hárul,
- és végül óriási adóemelések válnak elkerülhetetlenné.
A spanyol példa szerint, ha nem történik reform, akkor Spanyolországban a fogyasztási adót 16%-ról 25%-ra kellene emelni – csak azért, hogy fenntartsák a jelenlegi rendszert. Ez az út pedig mindenki számára sokkal fájdalmasabb lenne.
Mit jelent ez nekünk, akik már a nyugdíj küszöbén állunk?
A nyugdíjkorhatár emelése elsőre fenyegetőnek tűnik – de valójában a célja az, hogy a rendszer még évtizedekig működőképes maradjon.
A lényeg nem az, hogy „tovább kell dolgozni”, hanem az, hogy:
- igazságosabb legyen a rendszer,
- kiszámítható maradjon a nyugdíj,
- és mindenki tudjon előre tervezni.
A kutatók hangsúlyozzák: ha most, átgondolt reformokkal lépnek, a terhek eloszthatók, és a korosztályok közötti feszültségek is csökkenthetők.
A jövő titka: tiszta beszéd és közös teherviselés
A nyugdíjrendszer mindenkit érint. A reformok akkor működnek, ha:
- időben bejelentik őket,
- világosan elmagyarázzák,
- és méltányos átmenetet biztosítanak.
A választás végső soron nem az, hogy lesznek-e reformok – hanem az, hogy milyen módon és mikor történnek meg.
Forrás: Javier Díaz Giménez & Julián Díaz Saavedra (2025): European nations have no choice but to raise retirement ages – our case study shows why. The Conversation UK. DOI: https://doi.org/10.64628/AAO.ecvryjm7e






