Vannak történetek, amelyek szó szerint a föld alól kerülnek elő. És vannak olyanok is, amelyek egy csendes londoni kertből írják át a múltat. Amikor Sir David Attenborough 2009-ben megvásárolta londoni otthonát Richmondban, aligha sejthette, hogy a ház felújítása nemcsak új burkolatokat, hanem egy több mint százéves bűnügy lezárását is elhozza. Egy évvel később, 2010 októberében a kert átalakítása közben a munkások egy emberi koponyára bukkantak.
Egy csont, amely választ adott
A rendőrségi vizsgálat hamar kiderítette: a koponya 1879-ből származik, és egy régen elfeledett viktoriánus gyilkosság kulcsát rejti. A maradványok Julia Martha Thomas-hoz tartoztak, akinek halála több mint egy évszázadon át megoldatlan rejtély maradt a brit bűnügyi krónikákban.
Az esetet annak idején csak „Barnes-rejtélyként” emlegették. A nő halálát soha nem sikerült teljes bizonyossággal rekonstruálni – egészen addig, amíg a koponya elő nem került.
Egy ház, egy cseléd és egy végzetes döntés
Julia Martha Thomas saját otthonában élt, ahol Kate Webster, ír származású házvezetőnő dolgozott nála. Webster múltjában kisebb lopások szerepeltek, de ez Thomas számára ismeretlen volt. A munkakapcsolat hamar megromlott, és alig egy hónappal a felvétel után Thomas elbocsátotta a cselédet. Webster azonban könyörgött még három nap haladékért. Thomas beleegyezett – ez lett a végzetes döntés.
1879. március 2-án szóváltás alakult ki köztük a munka minősége miatt. Webster később maga vallotta be a gyilkosságot: dulakodás közben megfojtotta munkaadóját, majd súlyos fejsérülést okozott neki.
A test eltűnik, a fej nyomtalan
A gyilkosság utáni napokban Webster feldarabolta a holttestet, a maradványokat megfőzte, a csontokat elégette. A korabeli beszámolók szerint a fej sorsáról sokáig csak találgatások voltak – egyesek úgy vélték, a Temzébe került. A koponya azonban nem a folyóban nyugodott.
A múlt, ami nem tűnik el nyomtalanul
Több mint 131 évvel később derült ki, hogy Julia Martha Thomas koponyája egy londoni kert földjében feküdt – azon a telken, amely ma David Attenborough otthona. A felfedezés után a halottkém hivatalosan is jogellenes emberölésként zárta le az ügyet, megjelölve a halál okát: fulladás és fejsérülés.
A történet különös iróniája, hogy a bűntény végső megoldása egy természetkutató kertjében történt meg – ott, ahol az ember általában az élet nyomait keresi.
Ez a kis színes nemcsak egy hátborzongató viktoriánus történet, hanem emlékeztető is: a múlt nem mindig marad csendben. Néha évtizedekkel később is felszínre tör – akár egy gondosan rendezett kert mélyéről.
A kiemelt kép illusztráció.
