Van egy szám, amely első hallásra csak száraz statisztikának tűnik: 147,8. A Központi Statisztikai Hivatal 2026-os adatai szerint száz 14 éves vagy annál fiatalabb gyermekre már közel 148, 65 éves vagy annál idősebb ember jut Magyarországon. Ezt a mutatót öregedési indexnek nevezik.

Néhány évtizeddel ezelőtt egészen más volt az arány. A változás lassú, ezért könnyű nem észrevenni, de folyamatos: egyre nagyobb az idősebb korosztály súlya, miközben kevesebb gyermek születik. Az „öregedő társadalom” tehát nem valamiféle jövőbeni probléma, hanem olyan folyamat, amelynek már most látszanak a hétköznapi következményei.

Egyre több családban középen áll valaki

Az egyik legérdekesebb változás az úgynevezett szendvicsgeneráció helyzete. Az ötvenes-hatvanas éveikben járók között sokan egyszerre segítik idős szüleiket és támogatják saját gyerekeiket vagy unokáikat. Egyik nap orvoshoz viszik a szülőt, másnap az unokára vigyáznak, közben pedig még dolgoznak is. Ez a helyzet érzelmileg és anyagilag is megterhelő lehet. Ahogy nő az idősek száma, egyre több családban válik napi kérdéssé, ki tud segíteni bevásárolni, ügyet intézni, eljutni az orvoshoz vagy gondozást szervezni.

Az idősek számának növekedése nem azonos az eltartottak számának növekedésével

Az idősekről gyakran úgy beszélünk, mintha minden 65 év feletti ember gondozásra szorulna. Ez nyilvánvalóan nem igaz. Egy mai 65 éves lehet teljesen aktív, dolgozhat, utazhat, sportolhat, unokát nevelhet vagy akár saját 90 éves szülőjét gondozhatja. Az idősebb korosztályon belül hatalmas különbségek vannak. Egészen más élethelyzetben van egy egészséges 67 éves és egy segítségre szoruló 87 éves ember. Ezért a társadalom öregedése nem egyszerűen azt jelenti, hogy „egyre több embert kell eltartani”. Sokkal inkább azt, hogy az életpályák és a családi szerepek is átalakulnak.

Városokat és szolgáltatásokat is másképp kell tervezni

Ha egy országban egyre több idős ember él, annak a közlekedésre, lakhatásra és egészségügyre is hatása van. Fontosabbá válik az akadálymentesség, a könnyen elérhető orvosi ellátás, a közösségi közlekedés és az olyan lakások kialakítása, amelyekben idősebb korban is biztonságosan lehet élni. De ugyanilyen fontosak a közösségek. Egy társadalom nemcsak akkor idősbarát, ha van lift a rendelőben, hanem akkor is, ha az idősebb embereknek van hol találkozniuk, tanulniuk, mozogniuk és részt venniük a közösségi életben.

A 147,8 tehát nem pusztán egy demográfiai adat. Arról szól, hogyan fog kinézni Magyarország néhány év múlva, és milyen országban szeretnénk megöregedni.