Október második felében már nincs sok helye a nyárutóval kapcsolatos reménykedésnek. Reggelente dér is megcsípheti a füvet, délután hamarabb fogy el a napfény, a diófa alatt egyre kevesebb a felszednivaló, a kertben pedig lassan minden növényről el kell dönteni: marad még, vagy ideje télire rendet tenni körülötte.
A régi falusi világban ez az időszak különösen fontos fordulópont volt. A szántóföldi munkák egy része a végéhez közeledett, az állatokat mind több helyen behajtották a legelőről, a pásztorok elszámoltak a gazdákkal, a késői szőlővidékeken pedig még csak most jött el a szüret igazi ideje.
A népi naptár október második felére szinte egész kis pásztorkalendáriumot őrzött meg. Vendel vigyázott a jószágra, Dömötör a pásztorok egyik legfontosabb napját hozta, Simon és Júdás pedig Tokaj-Hegyalján olyan dátum volt, amelyet a szőlősgazdák különösen jól ismertek. Közben pedig ott volt Orsolya is, aki a néphit szerint még a közelgő télről is tudott valamit.
Október második fele: ilyenkor már a tél is szóba kerül
Október közepén még bőven akadnak enyhe, napos délutánok, de a természet már egészen más ritmusban jár, mint néhány héttel korábban. Az éjszakák hosszúak, a talaj lassabban melegszik, és egy hidegebb hajnal könnyen megmutatja, mely növények nem készültek fel az ősz komolyabb oldalára.
A falusi gazdaságban ilyenkor már egyre inkább az volt a kérdés: mi van biztonságban télire? Bent van-e a termés? Van-e elegendő takarmány? Rendben van-e a tüzelő? Hazakerült-e a jószág? Megszáradt-e, amit szárazon kell tárolni? Elkészült-e az, amit még fagy előtt kellett elvégezni? A régi ember október végén nem őszi dekorációban gondolkodott. Ha szép volt a tök, annak örült – de elsősorban azért, mert meg lehetett enni.
Október 20. – Vendel napja: a pásztorok és a jószág védelmezője
Szent Vendel napját október 20-án tartják. Vendel kultusza Magyarországon főként a 18. századtól terjedt el, és különösen a jószágtartó gazdák, pásztorok, azon belül is a juhászok körében vált jelentőssé.
A Dunántúlon, a Jászságban és más állattartó vidékeken sokfelé állítottak neki szobrot vagy kápolnát. Ezek gyakran a falu szélén, a legelőre vezető út mentén álltak – éppen ott, ahol a jószág nap mint nap elhaladt.
Érdekes, hogy a Vendel-ábrázolások is alkalmazkodtak a helyi világhoz. Egyes dunántúli szobrokon idegenebb, nyugat-európai paraszti viseletben jelent meg, míg a Jászságban és a Kiskunságban akár magyar juhászként, széles karimájú kalappal, szűrben ábrázolták. A szentet nem távoli, ünnepélyes figurának képzelték el. Olyanná formálták, akit akár a szomszéd legelőn is látni lehetett volna.
Vendel napján még a jószág is ünnepet kaphatott
Egyes falvakban Vendel napján körmenetet tartottak a szent szobrához vagy kápolnájához, és az állatok egészségéért imádkoztak. Néhol magát a jószágot is megáldották. Göcsejben például ezen a napon nem fogták be a szarvasmarhát, nehogy baj érje. Máshol misét mondattak az állatokért, a megszentelt vizet pedig még a jószág ivóvizébe is öntötték. Mai szemmel könnyű volna mindezt egyszerű babonaként elintézni, de érdemes mögé nézni. Egy tehén, ló vagy juh nem pusztán háziállat volt. Tejet adott, munkát végzett, gyapjút, húst, megélhetést jelentett. Ha elpusztult, az komoly veszteség lehetett egy családnak. Nem meglepő hát, hogy az ember minden lehetséges módon igyekezett megóvni.
Október 21. – Orsolya napja: milyen lesz a tél?
Orsolya napjához, október 21-éhez több helyi időjárási megfigyelés kapcsolódott. Egyes vidékeken úgy tartották, hogy amilyen idő van Orsolya napján, olyan lehet a tél is, vagy annak későbbi része. Ha napos, tiszta idő járta, derűsebb, hideg télre következtettek. Természetesen Orsolya sem rendelkezett meteorológiai különjogosítvánnyal.
A népi időjóslás azonban gyakran éppen ezekhez a jól megjegyezhető jeles napokhoz kötötte az évszakváltás tapasztalatait. Nem azért, mert egyetlen nap biztosan megmutatta a következő három hónapot, hanem mert a dátum segített rendszerezni a generációkon át figyelt időjárást.
Orsolya napja egyes vidékeken gazdasági szempontból is jelentős volt. Ekkor szedték például a káposztát, máshol pedig még a szürethez kapcsolódott a dátum. Egyetlen nap – többféle hagyomány. A népi naptár már csak ilyen.
A káposzta nem látványos, de télen annál fontosabb
A káposzta talán soha nem kapott akkora költői figyelmet, mint a szőlő vagy az alma, pedig a régi falusi táplálkozásban kiemelkedően fontos szerepe volt. Frissen is fogyasztották, savanyítva pedig hosszú hónapokon át eltartható volt. Télen, amikor a kert már alig adott friss zöldséget, a savanyú káposzta valóságos kincsnek számított.
Október második fele ezért sok háznál a káposzta feldolgozásának időszaka is lehetett. Előkerültek a hordók, gyalulták, sózták, tömörítették a káposztát, majd hagyták, hogy a természet elvégezze a maga munkáját. Ma fermentálásnak mondjuk, és divatos üvegekben készítjük. Nagyanyáink hordóban csinálták, és nem tudták, hogy éppen gasztronómiai trendet előznek meg.
Október 26. – Dömötör napja: amikor kiderült, ki az igazi pásztor
Szent Dömötör, vagy Demeter napja október 26-án a magyar pásztorhagyomány egyik legfontosabb őszi dátuma volt. Különösen az Alföldön és az ország keleti részein tisztelték a pásztorok védőszentjeként. Dömötör napjához sokfelé kapcsolódott az állatok hazahajtása, a pásztorok elszámolása és újrafogadása. A pásztor tavasztól hónapokon át felelt a rábízott állatokért. Ősszel aztán eljött a pillanat, amikor számot kellett adnia.
- Megvan-e minden állat?
- Milyen állapotban vannak?
- Volt-e veszteség?
- Rendben végezte-e a munkáját?
A régi pásztormondás lényege találó: kihajtáskor még könnyű pásztornak lenni – az igazi tudás ősszel, számadáskor mutatkozik meg. És ezt alighanem sok mai szakmára is át lehetne fordítani.
Dömötörtől Dömötörig
A hagyományos pásztoréletben egyes helyeken Dömötör napjától a következő Dömötör napig fogadták fel a pásztort. Ez azonban nem volt egész Magyarországon egységes rendszer. Máshol Szent Mihály, Szent György vagy más jeles nap jelentette a szolgálati idő kezdetét vagy végét. Éppen ezért fontos megjegyezni: amikor régi népszokásokról beszélünk, gyakran nem „a magyar szokásról”, hanem különböző vidékek hagyományairól van szó.
Az Alföldön Dömötör különösen nagy jelentőséget kapott. Pásztorünnepeket, vásárokat, mulatságokat tartottak körülötte, és a juhászok számára valódi szakmai fordulónapnak számított. Ha pedig jól sikerült az elszámolás, lehetett ünnepelni. Ha nem, valószínűleg kevésbé volt vidám a mulatság.
„Dömötör, a tél rátok tör”
Dömötör napjához időjósló hagyományok is kötődtek. Régi mondás őrzi: „Dömötör, a tél rátok tör.” Nem nehéz megérteni, miért került éppen október végére ilyen figyelmeztetés. Ekkorra valóban megjelenhettek az első komolyabb hidegek, reggeli fagyok, és az állatok téli elhelyezésének kérdése sem tűrt sok halasztást. Egyes helyeken a Dömötör-napi hideg szélből kemény télre következtettek. Biztos előrejelzésnek ezt ma sem tekintenénk, de gyakorlati figyelmeztetésnek nem rossz: október végén már valóban nem árt tudni, hol van a télikabát.
Dömötörözés: amikor a juhászok is mulattak
Az Alföld több vidékén a Dömötör-naphoz látványos pásztorünnepek kapcsolódtak. Ezeket gyakran dömötörözésnek nevezték. A pásztorok összegyűltek, lakomáztak, mulattak, és a napi munka szigorú rendje után végre ők kerültek az ünnep középpontjába. A pásztoréletet ma hajlamosak vagyunk romantikus pusztai képként elképzelni: naplemente, gémeskút, cifraszűr, békésen legelésző nyáj.
A valóság kevésbé volt képeslapra illő. Hónapokon át kint lenni az állatokkal, figyelni a betegséget, időjárást, ragadozót, elkóborló jószágot, és felelni mások vagyonáért kemény munka volt. Nem csoda, hogy az éves számadás után jól esett egy ünnep.
Október 28. – Simon–Júdás: Hegyalján végre indulhatott a szüret
Simon és Júdás Tádé apostolok ünnepe október 28. A magyar szőlőkultúrában a dátum leginkább Tokaj-Hegyalja miatt nevezetes. Itt hagyományosan Simon–Júdás napját tartották a szüret egyik fontos kezdőnapjának. Ez mai szemmel feltűnően későinek tűnhet, hiszen az ország számos más vidékén addigra már régen véget ért a szőlőszedés. Hegyalján azonban éppen a késői szüretnek volt különös értéke. A szőlőszemek tovább érhettek, töppedhettek, és az őszi időjárás különleges állapotokat teremthetett. A vidék híres borainak történetében ezért a későn szedett szőlőnek kiemelt jelentősége lett. Nem csoda, hogy Simon és Júdás Hegyalja kedvelt szőlőpatrónusai közé kerültek.
Volt, hogy már hóban szüreteltek
A néprajzi leírások szerint Tokaj-Hegyalján előfordult, hogy a szüret novemberbe is belenyúlt, sőt időnként hóesésben vagy hó alól kellett leszedni a fürtöket. Ez már kevéssé hasonlít a napsütéses szüreti plakátokra.
Október végén a munka hideg, nedves, sáros és kellemetlen is lehetett. De ha a termés minősége megkívánta a késői szedést, akkor a gazda várt. Ez az a pont, ahol a régi mezőgazdaság egyik legfontosabb erénye jól látszik: nem a naptárnak szüreteltek, hanem a szőlőnek.
Október vége a ház körül: mindennek helyet kell találni
Miközben a pásztorok számoltak és a hegyaljai szőlőkben még dolgoztak, a ház körül is gyorsult a télre készülődés. A fagyérzékeny termést be kellett vinni. A tárolható almát és körtét átválogatták. A dió száradt. A káposzta savanyodott. A pincét, kamrát, vermet rendbe kellett tenni. És persze ott volt a tűzifa.
A régi háznál a fűtés nem úgy kezdődött, hogy valaki október végén feljebb csavarta a termosztátot. A fát hónapokkal korábban ki kellett termelni, hazaszállítani, felvágni, felhasogatni és száraz helyre rakni. Egy hideg novemberi este után már késő lett volna megállapítani, hogy tavasszal talán több fát kellett volna készíteni.
A kertben most már nem minden menthető meg
Október végén a mai kertész is eljut ahhoz a ponthoz, amikor néhány növénytől el kell búcsúzni. A fagyérzékeny cserepes növényeket telelőhelyre kell vinni, az érett termést célszerű leszedni, a beteg növényi részeket eltávolítani, a tárolásra szánt zöldséget és gyümölcsöt pedig rendszeresen ellenőrizni. És van, amit egyszerűen ott kell hagyni. Nem minden levél ellenség.
A kert félreeső részein meghagyott avar menedéket adhat számos apró élőlénynek, miközben a veteményesben és beteg növények körül más szempontok is érvényesülnek. A modern kertész tehát október végén nagyjából ugyanazt csinálja, amit elődei: nézelődik, mérlegel és készül a télre. Csak többféle gereblye közül választhat.
Mini népnaptár október 16–31. között
Október 16–19.
A betakarítás, a tárolás és a télre készülődés időszaka. Hűvös reggelek és egyre korábbi alkony jelzik, hogy a hónap második fele már komolyabb ősz.
Október 20. – Vendel napja
A jószágtartó gazdák és pásztorok, különösen a juhászok védőszentjének ünnepe. Egyes vidékeken körmeneteket és állatáldást tartottak.
Október 21. – Orsolya napja
Táji időjósló nap: az időjárásából többfelé a közelgő télre következtettek. Egyes vidékeken káposztaszedő, máshol szüretkezdő időpontként is ismerték.
Október 22–25.
A ház és gazdaság egyre inkább télire rendezkedik be. A termést válogatják, tárolják, a fagyérzékeny növényeket védett helyre viszik.
Október 26. – Dömötör napja
A pásztorélet egyik legfontosabb őszi fordulónapja, különösen az Alföldön. Sokfelé ekkor számoltak el és fogadták újra a pásztorokat, ünnepségeket is rendeztek.
Október 28. – Simon–Júdás napja
Tokaj-Hegyalja nevezetes szüretkezdő napja. A késői szüret hagyományosan egészen novemberig elhúzódhatott.
Október 29–31.
Mindszent hava a végéhez közeledik. A természet egyre csendesebb, a falusi háztartás pedig már november és a közelgő tél rendjére készül.
Senior túlélőlista október második felére
A reggeli dérre már számíts. Ha még van fagyérzékeny növényed odakint, most már ne csak az ablakon kinézve dönts. Egyetlen hideg éjszaka is elég lehet ahhoz, hogy véget érjen a szezon.
A nehéz cserepeket ne egyedül cipeld. A leander nem lesz sértődött, ha ketten viszik be. A derék viszont kifejezetten hálás lehet érte.
A tárolt gyümölcsöt rendszeresen nézd át. Egyetlen romló alma meglepően gyorsan képes maga köré társaságot szervezni.
A dió legyen valóban száraz. Csak megfelelően kiszárítva kerüljön hosszabb tárolásra, különben könnyen penészedhet.
A kert őszi rendbetétele nem nagytakarítás. Nem kell minden levelet, száraz szárat és növényi maradványt steril pontossággal eltüntetni. A természet sem porszívózza ki magát tél előtt.
És ha süt a nap, ülj ki egy kicsit. Október végén egy kellemes délután már ajándék. Nem muszáj minden napsugarat gereblyével a kézben fogadni.
Október végének régi tanulsága: előbb számoljunk el, aztán pihenjünk
Van valami nagyon emberi az október második felének régi hagyományaiban.
Vendel napján a jószágra gondoltak. Dömötörkor a pásztor elszámolt azzal, amit rábíztak. Simon–Júdás idején Hegyalján végre leszedték azt a szőlőt, amelyre egész évben vártak.
Mindegyik ugyanarról mesél: az év végéhez közeledve ideje számba venni, mi lett abból, amit tavasszal elkezdtünk. Nem kell ehhez nyájat terelni vagy szőlőhegyet birtokolni. Elég körülnézni a saját kertünkben, kamránkban vagy akár az elmúlt hónapjainkban. Mi sikerült? Mi maradt el? Mi lett több, mint vártuk? És mi az, amit jövőre másképp csinálnánk? A régi gazdának október végén erre kevés ideje maradt, mert már kopogtatott a tél. Nekünk talán jut néhány perc. Lehetőleg egy napsütötte padon, kabátban, mielőtt megint eszünkbe jut valami, amit még feltétlenül be kell vinni a kertből.
