…legalábbis egy pontig.
Utólag visszanézve furának tűnhet, hogy fiatal korunkban mennyire letörtek, reményvesztettek tudunk lenni, akár kis dolgok miatt is. És valóban, tanulmányok sokasága támasztja alá, hogy a fiatalok között gyakori a depresszió, a magány, kilátástalanság érzése.
Mindeközben az idősebbek csak legyintenek: „Ne aggódj! Majd lesz ez jobb is.” És mintha igazuk lenne. Egy új felmérés szerint idősödve nem a reménytelenség érzése erősödik bennünk, hanem éppen ellenkezőleg, az optimizmusé.
A remény a korral gyarapszik. Legalábbis, egy pontig.
A tanulmányhoz a Kaliforniai Davis Egyetem kutatói nagyszámú mintát gyűjtöttek a 26 és 71 év közti mexikói amerikaiak között. A csapat minden résztvevőt 7 éven keresztül követett, és különböző pontokon ún. életorientációs tesztet töltettek ki velük, azaz egy olyan kérdéssorozatot, amelyet gyakran alkalmaznak egy személy optimizmusának mérésére.
Ez a teszt arra kéri a kitöltőket, hogy különböző értékeket rendeljenek különféle állításokhoz, pl. olyanokhoz, hogy „ha valami rosszul megy nem akarok…”, vagy „bizonytalan időkben a legjobbat várom…”.
A kutatók 54 olyan kérdéssel egészítették ki a tesztet, amelyek különféle, bizonyos életkorokban bekövetkezhető eseményekhez kapcsolódtak. Akadtak köztük pozitívak, például egy új barátság, és negatívak is, például egy munka elvesztése. Az eredmények alapján a szakemberek egy ’optimizmus röppályát’ vázoltak fel – egyfajta harangdiagrammot, amely szerint az egyének az életük közepén reményekkel telnek.
A közvélekedéssel ellentétben tehát úgy tűnik, hogy az optimizmus nem csökken, hanem éppen hogy növekszik az életkorral.
Az élet pozitív eseményei, mint pl. a diplomázás vagy egy jó állás megszerzése, tovább erősítették ezt az érzést. És ami még inkább lenyűgöző az az, hogy a kedvezőtlen események pl. egy munka elvesztése se dózerolták le a résztvevők reményét.
Azonban az út egyáltalán nem ilyen sima és egyenes: az optimista hozzáállás valahol a 20-as években kezdődik, majd egyre jobban halad a 30-as, 40-es, 50-es éveinken keresztül.
És hogy ne legyen minden ilyen egyértelmű, sajnos, a kutatók azt is észrevették, hogy az optimizmus apadni kezdett, amikor az emberek elérték a csúcsot, kb. 55 éves korukban.