Csak hullik, hullik a tányérra.
Kanadai kutatók lesújtó eredményre jutottak: kb. 50 000 darabka mikroplasztikot fogyasztunk el évente és hasonló mennyiségben lélegezzük be az „adagunk” másik felét.
A kutatók megvizsgálták, hogy egyes ételek mennyi műanyagot tartalmaznak, majd megnézték, hogy azokból mennyit eszünk átlagosan. A felmérés során a levegőben található, belélegzett darabkákat és a vízforrásokban előfordulókat is számba vették. A „legjobb módszer” a műanyagok fogyasztására, ha palackozott vizet iszunk – innen aztán bőven kerülhetnek a szervezetünkbe darabkák. Azok, akik nem csapvizet isznak, hanem flakonosat, átlagosan 90 000 szemcsényit juttatnak így is a testükbe.
A tudósok egyébként úgy vélik, hogy az alapos vizsgálatok ellenére az adatok még így is alábecsültek. És hogy honnan jön ez a sok műanyag? Gyakorlatilag mindenütt ott van már. Például a háztartási porban. A por nem más, mint kosz, baktériumok és gombák tömege, elhalt hámsejtek, szőrök, hajszálak, rovarok… és mikroplasztik, azaz icipici műanyagdarabok, amelyek nagy műanyagokról törtek le. Egy 2018-as tanulmány szerint valahányszor leülünk étkezni, több mint 100 mikroplasztik darabka hullik a tányérunkra a levegőből a többi porral együtt.
Egy átlagos kagyló kevesebb, mint 2 plasztikszálat tartalmaz. Azaz sokkal nagyobb mennyiségben esszük a műanyagot minden más ételből, mint a tengeri élőlényekből. Miközben azon aggódunk, hogy az óceánokban a műanyagszennyeződés milyen mértéket ölt, elfelejtjük, hogy a saját háztartásunkban ennél jóval ijesztőbbek a számok.
A kutatók a tányérunkra hulló műanyag szemcséket 3 átlagos háztartásban vizsgálták. Már 20 perc elteltével 14 darabka plasztik volt a Petri-csészén, ami egy tányérnál jóval kisebb. Az adatokból kiszámolták, hogy egy átlagos tányérra akár 114 darab is juthat minden egyes étkezésnél, azaz évente kb. 13 713-68 415 között lehet a számuk. A műanyagok egy része mindenféle kemikáliát tartalmaz, amelyek összefüggésben lehetnek a cukorbetegséggel és az elhízással is.
Forrás: mnn.com
