Valamit visz a víz.
Van valami megmagyarázhatatlanul romantikus a palackpostában. Célba ér-e valaha a tengerbe hajított üzenet? Ki találja meg a küldeményt?
A palackposta nagyon régóta működő dolog, már az i.e. 310-ben ilyen módon kívánta a görög filozófus, Theophrastus bebizonyítani az elméletét, hogy az Atlanti-óceán a Földközi-tengerbe ömlik. A tudományos célokat azonban hamar felülírták a magánvágyak: titkos üzenetek, szomorú búcsúk, segélyhívások lapulhatnak a palackpostában.
A halász Konrad Fischer egy nap egy egyszerű, barna sörösüveget talált a vízben.
Az üveget felnyitva kiderült, hogy egy úr, bizonyos Richard Platz dobta azt a Balti-tengerbe éppen 101 évvel megtalálása előtt. Platz 20 éves volt akkoriban, egy, a német partokon tett kirándulása alkalmával indította útnak a palackpostát.
Platz 1946-ban elhunyt, de egy szakértő segített a halásznak követni a nyomokat, így rábukkantak a férfi unokájára, Angela Erdmann-ra.
Angela 6 évvel nagyapja halála után született, így a képeslap kézbesítése egyszerre volt megható és fájó pont a hölgynek. Hirtelen megrohanták a családi emlékek, úgy érezte, hogy a gyökereihez került közelebb. Bár a papát nem ismerhette, tudta róla, hogy szerette az utazásokat, sokat írt, és szabad gondolkodását átörökítette a gyerekeire is, akik pedig maguk is továbbadták a szemléletet.
Platz egyébként még 2 korabeli bélyeget is tett az üvegbe, hogy a megtalálónak ne kelljen költségbe vernie magát.
Arra persze biztosan nem számított, hogy 101 év múlva fog az üzenete célt érni. A nagyon jó állapotú dokumentum múzeumba került – mint a legidősebb, valamiféle iratot is tartalmazó, célba ért palackposta.
Forrás: www.mnn.com
