Krúdy asztala fölött.
1931. szeptember 9-én született Budapesten, a híres Gundel família sarjaként, saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében „éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött”. Apja nem sokkal később elhagyta a családot, még két féltestvére született anyja révén, Frenreisz Károly és Bujtor István.
Latinovits az Állami Szent Imre Gimnáziumban érettségizett. A gimnázium önképző köre bemutatott egy színdarabot, amiben epizódszerepet kapott. Szövegét a nézőknek félig háttal, lámpalázasan, beszédhibával mondta el. Az előadás után – a vendégként jelen levő – Bajor Gizi csak őt kereste meg, és a következő szavakkal inspirálta: „Maga menjen színésznek!”. Ez addig sem Latinovitsnak, sem másnak nem jutott eszébe.
Színész pályája előtt azonban építészmérnökként végez, kosarazik, vitorlásozik. Már ekkor szaval, és a MÁVAG színjátszó csoportjába jár. 1956-ban áll segédszínésznek Debrecenben, így indul pályája.
Rengeteget szaval, a legnagyobb versmondónak tartják.
Ady, József Attila, Illyés Gyula gondolatainak tolmácsolója, füstös baritonja, artikulációja felejthetetlen. Színpadon leghíresebb szerepei: Rómeó (szerelmével, társával, Ruttkai Évával), Cipolla (Márió és a varázsló), Őrnagy (Tóték). Modern játékstílusát intellektuális szerepértelmezés, az indulatok aprólékos ábrázolása, kivételes ironizáló hajlam, alázatos, tiszta alakítás jellemzi.
A filmvásznon ő Szindbád és Szentirmay Rudolf a Kárpáthy Zoltán-ban.
Meg nem alkuvó, folyamatosan igazságkereső, érzékeny és nehéz ember. Máig tisztázatlan, hogy véletlenül, vagy szándékosan lépett-e a vonat elé 1976. június 4-én Balatonszemesnél. Egy óriási színész távozott.
1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott.
