Mozgás és mumifikáció.

Akadnak tabutémák a társadalmunkban, ilyen például a temetés és a halál is. Szemlesütve említjük, hogy milyen temetést szeretnénk, de válasz alig érkezik, inkább ne is beszéljünk róla! Arról pedig már egyáltalán nem esik szó, hogy a halálunk után mi lesz a testünkkel – ki-ki hite szerint gondol a dologra.

A tudósok azonban ezzel a területtel is régóta foglalkoznak. Aki tehát kíváncsi, hogy mivé lesz a testünk, miután megáll a szív, most megtudhatja:

A sejtjeink „felrobbannak”

A test lebomlásának folyamata már néhány perccel a halálunk után megkezdődik. Amikor megszűnik a szívverés, elkezdődik a hulla kihűlése, aminek során a test hőmérséklete csökken, egészen addig, amíg a szobahőmérsékletet el nem éri. Szinte azonnal a vér is sokkal savasabbá válik, mivel a CO2 felszaporodik. Ez azt eredményezi, hogy a sejtek megnyílnak, az enzimek a szövetekbe kerülnek, emésztődni kezdenek.

Fehérré, majd lilává válunk

A gravitáció nyomot hagy rajtunk. Miközben a testünk többi része halálsápadttá válik, a vörösvérsejtek azon részekbe áramlanak, amelyek a legközelebb vannak a földhöz. A keringés leáll, így ott maradnak. Az eredmény pedig lila foltok a testen: ezek a hullafoltok (livor mortis), amelyek alapján egyébként a halál pontos ideje is meghatározható.

A kalcium összehúzza az izmokat

Hallottunk már a hullamerevségről – a halott ember nehezen mozgatható, merevvé, rugalmatlanná válik. A hullamerevség általában 3-4 órával a halált követően áll be, 12 órával később éri el a csúcsot, és 48 óra elteltével megszűnik. Az izomsejtjeink membránjában lévő pumpák szabályozzák a kalciumot. Amikor leállnak a pumpák, a kalcium elönti a sejteket, ez okozza az izmok merevedését.

Lehet, hogy viasz fog borítani minket

A bomlási mechanizmusok azon ügyködnek, hogy csontvázzá alakítsák a testet. Azonban néhány holttest sorsa itt érdekes fordulatot vehet. Ha a test hideg földdel vagy vízzel érintkezik, akkor egy zsíros, viaszos anyagot kezd termelni, amely a szöveteket lebontó baktériumból keletkezik. Ez az anyag képes konzerválni, természetes módon tartósítani a belső szerveket.

Vélhetően elmozdulunk

Különösen hangzik, de igaz. Egy ausztrál kutatónő 17 hónapon keresztül vizsgált holttesteket, és azt találta, hogy például a test mellett elhelyezkedő kezek oldalra „repültek”. Ezek a mozgások vélhetően a lebomlási folyamatokhoz kötődnek, ahogy a test mumifikálódik, és az ínszalagok kiszáradnak.