Összeköt a kerítés.
Minneapolisban él a 99 éves Mary O’Neill, éppen az Olson család melletti házban. Noha Mary nem magányos, felnőtt lánya hetente látogatja, a rokonai többsége tőle távol él. A férjét már 37 évvel ezelőtt elvesztette. A karantén idején ezért nagyon egyedül maradt, nem tudott személyesen találkozni a szeretteivel.
Nem várt módon azonban mégis szerzett egy remek barátot, mégpedig a kerítés túloldaláról. A kis szomszédja, az alig kétéves Benjamin lett a legjobb cimborája.
Mary végignézhette, ahogyan a drótkerítés másik felén élő kisfiú megtanul járni, beszélni, szaladni, játszani. A hatalmas korkülönbség ellenére nagyon jóban lettek ők ketten. Még közös játékokat is kitaláltak, olyanokat, amelyeket a kerítés két oldaláról tudtak együtt játszani. Ben eldobott egy labdát, Mary pedig visszagurította a botjával. Ben szappanbuborékokat fújt, amelyek átrepültek Mary kertjébe is.
A kisfiú Miminek hívja a szomszédját. Minden nap szalad ki hozzá, keresi. Együtt töltik az időt: a fiatal és a lélekben fiatal.
A barátság segített abban is, hogy az idős asszony könnyebben viselje a pandémia miatti izolációt. A kapcsolatban új fejezet nyílt most, hogy már ki lehet nyitni a kapukat.
Mary augusztusban lesz 100 éves. Ben és családja is vele ünnepelnek majd, segítenek elfújni a gyertyákat és széppé tenni ezt a különleges napot. Két ember között olyan sokféle barátság létezhet. Ez a kapcsolat pedig mindkettőjüknek nagyon sokat jelent.
