Lebegő kanalak.

Enni muszáj, akkor is, ha az ember éppen a Föld körül kering.

Az űrhajósok étkeztetése nem kis feladat, hiszen az ő ételeiknek egyszerre kell finomnak, könnyen elkészíthetőnek, táplálónak és megfelelő méretűnek, eltarthatónak lenniük. Az elmúlt 50 évben ez a terület is rengeteget fejlődött, köszönhetően a tartósítási eljárásoknak – a száraz, íztelen ételekből eljutottak odáig, hogy ma már rákkoktélt is lehet a csillagok közt falatozni.

John Glenn volt az első amerikai, aki evett a Föld körüli pályán keringve, a súlytalanság állapotában.

Őt megelőzően Jurij Gagarin volt az, aki először táplálkozott az űrben: vonzónak nem mondható, 3 db 160 g-os fogkrém tubusból kinyomott húspürét evett némi csokiszósszal. Az evés maga nem volt nehéz, de a választék elég siralmasnak tűnt. A harapásnyi szeletek, porok és félig folyékony lötyik bizonyára nem csináltak nagy kedvet az étkezéshez. Nehéz volt felengedni a fagyott ételeket, a száraz kenyérfalatok pedig lehangolóan festettek.

Természetesen szakemberek hada kezdett dolgozni azon, hogy az űrételek is minél jobbak, finomabbak, változatosabbak legyenek.

Egyre jobb lett a csomagolás, az íz, a minőség. A Gemini asztronauták már olyan ételek közül választhattak, mint a rákkoktél, a zöldséges csirke, a karamellapuding almaszósszal, és ráadásul maguk választhatták ki az eledelek kombinációját.

Az Apollo program idejére az étel minősége és változatossága még többet fejlődött.

Az Apollo küldetésben résztvevő asztronauták voltak az elsők, akiknek már meleg víz állt a rendelkezésünkre, ami egyszerűbbé tette az ételek feloldását, és javította az ízüket is. Ezek az űrhajósok voltak az elsők abban is, hogy már tányérból, kanállal étkezhettek a világűrben.

Az űrhajókban is nőtt a hasznos terület, ami lehetővé tette mélyhűtő és hűtő beépítését, így a tárolás, tartósítás kérdése is egyszerűbbé vált. A ma űrhajósai már saját ízlésüknek megfelelően étkezhetnek, sőt a Nemzetközi Űrállomás egyik űrhajósa még főz is a többiek számára.

Képek: www.nasa.gov