A felejtés szó hallatán a legtöbben összerezzenünk: mi lesz, ha nem jut eszünkbe a szomszéd neve, vagy ha már harmadszor megyünk be ugyanabba a szobába, hogy valamit megkeressünk, amit végül a kezünkben találunk meg? Pedig a felejtés – bármilyen meglepő – nem mindig ellenség. Néha épp az segít, hogy könnyebben lélegezzünk, lazábban éljünk, és ne cipeljük magunkkal feleslegesen a múltat.
1. Elvárások – főleg a saját magunkkal szembeniek
Egy bizonyos kor után jogunk van ahhoz, hogy ne akarjunk mindenkinek megfelelni. Nem kell minden reggelt tökéletes frizurával indítani, nem baj, ha nem tudjuk fejből az unokaórarendet, és igen: néha teljesen rendben van nemet mondani. A túl magasra tett mérce helyett jöhet a realitás – és vele együtt a felszabadító nyugalom.
2. A tökéletesség hajszolása
A ház nem múzeum, a vacsora nem gasztroverseny, a ruhánk pedig nem kifutóra való. Ha néha por van a polcon, vagy ha a sütemény egy picit odakapott – attól még minden rendben van. Felejtsük el a „mindenáron tökéletes” szemléletet, és engedjük be helyette a valódi, emberi pillanatokat. Sokkal több nevetés lesz belőlük.
3. A régóta cipelt sérelmek
A sérelmek olyanok, mint a nehéz bőröndök egy hosszú vonatúton: húzzuk, cipeljük, néha ráülünk, de ettől még nem lesz kényelmesebb. Egy bizonyos kor után épp elég emléket őrzünk – nem muszáj minden régi fájdalmat is magunkkal vinni. A megbocsátás nem felejtés, hanem egyfajta döntés: azt választom, hogy mostantól nem cipelem tovább.
4. A divat utáni rohanás
Nem kell tudni, ki az aktuális sztár a TikTokon, és teljesen rendben van, ha a farmer kényelmesebb, mint az épp trendi bőrnadrág. Az elegancia nem életkor vagy trend kérdése – hanem belső tartásé. És amúgy is: aki tud mosolyogni önmagán, mindig stílusos marad.
5. A „régen minden jobb volt” mantrája
Persze, sok minden más volt régen – de nem feltétlenül jobb. A jelen is tartogat szépséget, örömöt, nevetést – ha nem csak hátrafelé nézünk. A múlt emlékeit megőrizni szép dolog, de fontos, hogy maradjon hely az új élményeknek is.
Könnyebben, derűsebben – nem feledékenyen, hanem bölcsen
A felejtés nemcsak memóriazavar lehet, hanem egyfajta válogatás is: mi az, amit tényleg érdemes megtartani, és mit engedhetünk végre el. Egy bizonyos kor után nem kevesebbek vagyunk – csak tapasztaltabbak. És a tapasztalat egyik legnagyobb ajándéka, hogy tudjuk: nem kell mindent és mindenkit örökké hurcolni magunkkal.
Ezért aztán ha legközelebb elfelejted, miért is indultál be a konyhába, csak nevess egyet – és közben emlékezz arra, hogy néha pont az teszi könnyebbé az életet, amit el tudunk felejteni.
