Ez a kérdés a kutatókat is foglalkoztatja nagyon régóta.
A testünkben fellelhető dezoxiribonukleinsav, ismertebb nevén a DNS az örökítőanyag, ami tárolja a genetikai információkat. Ebből az utódok a szülőktől fele-fele arányban részesülnek, míg a nagyszülőktől már csak 25 százalékban, mégis úgy tűnik, mintha sok esetben az ő génjeik dominálnának az unokákban.
Ez sokszor megmutatkozik a fizikai külsőben is, de a képességek szintjén is megjelenhet. Az epigenetika sokat foglalkozik a nemzedékeken átívelő biológiai öröklődés kérdéseivel, de még mindig sok a rejtély ezzel kapcsolatban.
Még ha a tudomány nem is talált egyelőre magyarázatot minden kérdésre, a hétköznapok szintjén tapasztaljuk a genetika furcsa misztikumát. Példaként említhetjük az unokákat, akik ránézésre kiköpött másai valamelyik nagyszülőjüknek, vagy olyan dolgokban tehetségesek, ami a szülőknek nem éppen erősségük. Mondjuk pragmatikus, reál beállítottságú szülők művészetben tehetséges gyermekéről kiderül, hogy a nagyi nagyon szépen festett anélkül, hogy azt valaha tanulta volna. Kisfiúk, akik olyan makacsok, mint a nagypapájuk volt, miközben a szülőkre ez egyáltalán nem jellemző. Vannak, akik mélyen gyökerező, megmagyarázhatatlan félelmeket hordoznak, aminek a kulcsa feltehetően szintén a genetikában keresendő. Igazak ezek akkor is, ha a nagyszülők az unoka születésekor már nem is éltek. Ha a képességek vagy a jellembeli tulajdonságok nem is egyértelműen bizonyítottak, a vonások bizony nem hazudnak. A következő képek a nagyszülők és unokák közti szembetűnő fizikai hasonlóságokat mutatják be:
Forrás: BrightSide
