Lassan járj, tovább élsz?

Egy újonnan megjelent, rendkívül alapos tanulmány az ektoterm négylábúakra, azaz hidegvérű hüllőkre és kétéltűekre fókuszálva vizsgálja azt, hogy ezek az állatok miért élnek kis termetükhöz képest rendkívül hosszú élettartamot.

Ez a tanulmány eddig a legátfogóbb a hosszú élet és öregedés témakörében: 114 tudós 107 különböző vadon élő populációt vizsgált, 77 fajt beleértve. Az állatok hőmérséklet-szabályozásával, a környezet hőmérsékletével, a megkülönböztető jellemzőkkel és életritmusukkal kapcsolatos évtizedes adatok kerültek összehasonlításra és elemzésre.

Abból a 30 gerinces fajból, amely akár 100 év felett is élhet, 26 hidegvérű, ezért a kutatókat rendkívül érdekelte, hogy miként tudják ezek az állatok elkerülni olyan hosszan a halált. A vizsgálat számtalan tényezőre kiterjedt, például az egyedeket védő kémiai vagy fizikai tulajdonságokra, a kemény páncél, tüskék, héjak meglétére vagy a mérges harapásra. Ezek a védő fenotípusok segítik azt, hogy az állatok tovább éljenek.

Drámaian hangzik, de úgy tűnik, néhány faj szinte egyáltalán nem öregszik, alapvetően a halálozásuk esélye egyáltalán nem nő a korral, ha már túl vannak a szaporodáson.

Ha egy állat 10 évesen 1:100 eséllyel hal meg és 90 évesen is 1:100 az esélye a halálozásnak, akkor elhanyagolható mértékű az öregedés. Ezzel szemben egy USA-ban élő nő esetében 20 évesen 1:2500, míg 80 évesen 1:24 a halálozás aránya. Minden ektoterm állatcsoportban van legalább egy olyan faj, amelynél elhanyagolható mértékű öregedés figyelhető meg, így a békáknál, szalamandráknál, gyíkoknál krokodiloknál, teknősöknél is.

A kutatás azonban nem támasztotta alá azt a hipotézist, hogy a külső hőtől függő testhőmérséklet és a lassabb anyagcsere garancia a hosszú életre. Az ektoterm állatok a hasonló méretű melegvérűekhez képest sokkal hosszabban és sokkal rövidebben is élhetnek.

A lassan öregedő vad teknősöket kiemelték a tudósok, ez volt az egyetlen faj, ahol a lassabb anyagcsere lassabb öregedéshez és hosszabb élettartamhoz társult, és ez volt az a faj is, ahol a védő fenotípus hatása a legerősebbnek bizonyult.

A következőkben azt kívánják vizsgálni, hogy a lágyhéjú teknősök és a kemény páncélú teknősök miként különböznek az öregedésben, mindez talán segít abban, hogy az okokról többet megtudjunk.

Az eredményeket a Science tudományos folyóiratban publikálták.