A „kék zónák” valójában zöldek.

Dan Buettner 5 olyan helyet tanulmányozott a nagyvilágban, ahol a lakosok a hosszú életükről híresek: Okinawa-t Japánban, Nicoya-t Costa Rica-ban, Icaria-t Görögországban, Loma Linda-t Kaliforniában és Szardíniát Olaszországban.

Azok az emberek, akik ezekben az ún. „kék zónákban” élnek, néhány dologban hasonlóak: erős szociális háló veszi őket körbe, naponta végeznek testmozgást és zömmel növény alapú étrendet követnek.  Azonban még valami meglepő dologban is hasonlítanak egymásra: minden közösségben aktívan kertészkednek, még 80, sőt 90 év felett is.

Javítja a hangulatot

Az már eddig is ismert volt, hogy minél több időt töltünk a szabadban és eközben ráadásul mérsékelt fizikai aktivitást is végzünk, annál hosszabb életre számíthatunk. A kertészkedés éppen ideális ehhez, hiszen rendszeres, ugyanakkor nem túl megerőltető mozgást hoz a mindennapjainkba a szabad levegőn.

Számos tanulmány bizonyítja, hogy aki kertészkedik, az hosszabb, nyugodtabb életre számíthat, nem csak a testet, de a szellemet is táplálja ez a hobbi.

Egy nemrégiben megjelent holland tanulmányban a kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy végezzenek el egy stresszes feladatot, majd két csoportra osztották őket. Az egyik csapat benn olvasott, a másik kinn kertészkedett 30 percig. Az olvasók úgy fogalmaztak, hogy a hangulatuk „tovább romlott”, míg a kertészkedőknél nem csak a stresszhormon szintje csökkent, de bevallásuk szerint a jókedvük is „teljesen helyreállt”. Ausztrál kutatók pedig arról számoltak be, hogy a 60-as éveiken járók közül a rendszeresen kertészkedőknél 36 %-kal kisebb esélye volt a demencia kialakulásának.

Kapcsolatok a piacon

Nem csak a kertészkedés egészségügyi hatása jelentős, de a szociális előnyei is hozzájárulnak a hosszabb élethez. Dr. Bradley Willcox, a Hawaii-i Egyetem kutatója Okinawa-ban vizsgálódott: ezen a területen a legmagasabb a 100 évet is megélők előfordulási aránya (100 ezer emberből kb. 50 megéli ezt a kort).

Sok lakos itt még matuzsálemként is gondozza kiskertecskéjét. Arrafelé azt mondják, hogy mindenkinek szüksége van az ikigai-ra, azaz egy okra, hogy éljen. A kertészkedés megadja azt a valamit, amiért érdemes minden reggel felkelni. Az itt élők nagyon fontosnak tartják a társadalmi kapcsolatokat is: összejönni a helyi piacon, megmutatni a terményeket hatalmas szociális esemény. Ez segít az embereknek abban, hogy fontosnak és a közösség részének érezzék magukat.

Az egymással való kapcsolat mellett az egyén kapcsolódása a természethez is alapvető.

A Harvard Egyetem felmérése szerint a buja, zöld környezetben élők is hosszabb életre, kevesebb daganatos megbetegedésre, légúti nyavalyára számíthatnak. Skóciában az orvosok már receptre írhatnak fel erdei sétát az étvágytalanság, magas vérnyomás, lehangoltság ellen. Akár a városi balkonon történő kertészkedés is sokat jelenthet az életminőségben.

Végül, az étrendre is kihat a kertészkedés: a zöldségekben, gyümölcsökben, hüvelyesekben, olívaolajban gazdag mediterrán diéta késlelteti az öregedést.

Természetesen több zöld kerül a tányérunkra, ha megterem a kertben. Ha a saját termésünket esszük, az mindent megváltoztat: valóban másként ízlik és a beltartalmi értékei is mások. Buettner szerint az étrendünknek 90 %-ban növényi alapanyagokból kellene állnia, különösen zöldfélékből és babból.

Mi a helyzet a farmerekkel?

A kertészkedés tehát a jelek szerint jó hatású, de mi a helyzet a farmokkal? Ha a kiskert egészséges, a nagy kert a csúcs?

Léteznek tanulmányok, amelyek ezt bizonyítják: egy ausztrál felmérés szerint a farmerek harmadannyit szenvednek krónikus betegségekben, mint mások. Egy amerikai kutatás arra jutott, hogy sokkal kevesebb a daganat, a cukorbetegség, a szívprobléma a farmerek között.

Dr. Masahiko Gemma, a tokiói Waseda Egyetem szakértője önfoglalkoztató farmereket vizsgált Japánban.  Az általa megfigyelt személyek hosszabb életűnek bizonyultak, a legtöbbjük részidőben dolgozott a farmon, és munkájuk leginkább egy kert fenntartásához hasonlított.  Japánban elterjedtek a kis családi gazdaságok, farmok, tehát itt nem a hatalmas, túlméretezett gazdaságokról van szó. Az önellátó, saját magukat alkalmazó farmereknél jelentős pozitív változásokat tapasztaltak a pszichológiai és fizikai kondíciókban.

Persze ezek a következtetések nem általánosíthatók. A nyugati világban a mezőgazdaság nagyüzemi jellegű, a farmerek nehéz és sokszor veszélyes munkákkal birkóznak meg, rengeteg folyamat gépiesített. A kertészkedés sok helyen itt gépek kezelését, monoton munkát, légkondicionált munkagépeken, csarnokokban való dolgozást jelent.

Forrás: www.bbc.com