Kevesebb beszélgetés, olvasgatás.

Egy nemrégiben megjelent tanulmány azt állítja, hogy már az éltesebb korúak is több időt töltenek különböző képernyők előtt, mint egy évtizeddel ezelőtt. 2000-ben még a 65 év felettieknek csupán 14 %-a használt internetet, ez mára 73 %-ra növekedett, 63 %-uknak pedig okostelefonja is van, így egyáltalán nem meglepő, hogy ennek a korosztálynak az idejét 27 %-ban már különböző képernyők használata tölti ki.

Az adatokba jobban belemélyedve kiderül, hogy a képernyő előtt töltött időbe nem pusztán a számítógéphasználat tartozik, de a TV nézés, a felvételek, filmek megtekintése is.

Az idősebbek rengeteget tévéznek, sokszor egész nap a háttérben „folyik” az adás.

Egyes statisztikák szerint ez átlagosan naponta 4 órát is meghaladó időtartam. Ehhez adódnak a különféle kütyük, így a több idő többféle képernyőből áll össze. Elég szomorú, hogy mindeközben a testmozgásra 2 %-nyi idejük jut.

Mivel vannak átfedések, a helyzet valószínűleg jobb, mint amilyennek látszik. Például képernyő előtt töltött időnek számíthat az is, amikor e-book olvasón valójában olvasunk. Talán ennek is köszönhető, hogy az olvasás aránya csökkent (bízunk benne, hogy azért, mert valóban máshova sorolódott).

Az állandó tévébámulás és a kognitív hanyatlás között világos az összefüggés.

Egy tanulmány szerint, ha naponta több, mint 3,5 órát nézzük a tévét, az már mindenképpen összefüggést mutat a verbális memória romlásával. Egy másik felmérésben résztvevők 5 vagy még annál több órában néztek naponta tévét, aminek az lett a következménye, hogy 65 %-kal nagyobb eséllyel lettek gyaloglási-mozgási gondjaik 10 éven belül.

A szakértők szerint a tévézés óriási rizikófaktort jelent az idősek számára.

Az egész napos doboz előtt üldögélés (különösen az esti tévézés) az egyik legveszélyesebb dolog, amit az idős tehet, sokkal kitettebbé válik így a fizikai inaktivitásra.

Minél több időt töltenek helyhez kötve, képernyőket nézegetve, és minél kevesebbet ismerősökkel beszélgetve, kapcsolatokat ápolva, annál rosszabb, hiszen az utóbbi tevékenységek azt igénylik, hogy sétáljanak, mozogjanak, kicsit kimozduljanak.

Az már nem kérdés, hogy a csecsemőktől kezdve a kamaszokig, a gyerekek óriási veszélyben vannak mind fizikailag, mind mentálisan a rengeteg képernyő miatt.

Esetükben az erőszakos viselkedés, az elhízás, a negatív hatások, példák is jelentősek. Nem csak a képernyőről ömlő információk lehetnek rombolóak, de a fő gond az, hogy a kütyüzés épp a fizikai aktivitástól vonja el a gyerekeket.

Azok, akik már függőségben vannak a telefonjuktól, számítógépüktől, tabletjüktől, elfelejtenek információkat, csökken a koncentrálóképességük, sokat hibáznak, gyengén tájékozódnak térben még akkor is, amikor épp nem használják az eszközöket.

Ezen kognitív kudarcokból kifolyólag elfelejtenek találkozókat, nem vesznek észre közlekedési táblákat, nem jut eszükbe, hogy miért álltak fel, vagy indultak el, és teljesen elábrándoznak a beszélgetések közben.

Mindenesetre az idősek képernyő előtt töltött idejének növekedése legalább annyira aggasztó, mint a fiataloké.

Egyre kevesebb emberrel érintkezünk, kevesebbet beszélgetünk, csökken a várható élettartamunk, rosszabb életminőségre van kilátásunk, a mentális állapotunk is romlik, ha egyfolytában a képernyők előtt ülünk.