Elmaradt kontroll.

Az amerikai Donald Cantrell élete legnagyobb részét egy tüdővel élte, sőt, rácáfolva minden várakozásra, nemcsak teljes életet élt, hanem maratonokat és triatlonversenyeket futott végig. Az Ohio államban élő 84 éves dédpapa immár hivatalos Guinness-rekorder, a leghosszabb ideje (közel 67 éve) egyetlen tüdővel élő férfiként.

Annak ellenére, hogy az élete legnagyobb részét egy tüdővel élte, Don sosem tekintette magát rokkantnak és rendkívül aktív életet élt.

A rekorder élete akkor változott meg gyökeresen, amikor mindössze 2 évesen egy influenzát követően tüdőgyulladása lett.

1943. áprilisában került kórházba, ahol majdnem egy hetet töltött kómában. Ezután hazaengedték, de a következő hetekben egyre rosszabbul lett és visszakerült az intézménybe. Mire 17 éves lett, állandóan köhögött és fájt a mellkasa. Egy vizsgálat során kiderült, hogy a bal tüdőfele erősen károsodott egy tályog miatt és szükséges az eltávolítása.

1957. júniusában a kórházban találta magát, ahol egy meglepetés várta: az egyházi közösség összegyűjtötte a műtétre szükséges pénzt, így nem kellett a családi farmot eladni. A műtét után 1 hónappal kontrollra várták volna, de Don soha nem ment vissza, annyira jól érezte magát. A műtét után nem sokkal a fivéreivel egy boltban vásárolt, amikor szóba elegyedtek a tulajdonossal és amikor kiderült, hogy nemsokára kontrollra kell majd mennie, a boltos azt mondta, hogy vélhetően egész hátralévő életében ezt fogja majd tenni. Talán ezért sem ment végül vissza.

Az első tüdőtranszplantációt 1963-ban végezték, de Donnak meg se fordult a fejében ez a lehetőség. Erősnek és egészségesnek érezte magát, addigra már maratonokat futott.

Családján és közeli barátian kívül mások nem is tudtak a hátrányról, versenyzőtársai észre sem vették azt.

Don munkát kapott egy gyárban, megnősült (1960-ban vette feleségül Janette-et), két fia és egy lánya született, azóta már 4 unokával és 4 dédunokával is büszkélkedhet. Nem utolsósorban pedig rátalált a futásra, ami igazi szenvedéllyé vált. Kosarazott, softball-ozott, bowlingozott, golfozott is, de a futást érezte magához különösen közel.

1969. januárjában húzott először futócipőt, akkor még a háztömb körül se tudott tenni egy kört. Azonban rengeteg edzéssel és kitartással a maratonokig jutott.

Egészen a 70-es éveinek végéig futott, amikor egy idegrendszeri betegség miatt le kellett állnia. Az utolsó versenyére 2011-ben Floridában került sor.

Az egészségi állapota drasztikusan javult, amikor futni kezdett és aktívabb életre váltott. Az elmúlt 40 évben alig volt beteg, mint kiderült, a megmaradt tüdeje is nagyobb lett.

Noha Don ma már nem tud futni, még mindig rendszeresen sétál. Annyira korán kel, hogy  napfelkeltét is el szokta kapni. Szeret kertészkedni és a futás iránti szenvedélyéről szívesen cserél eszmét egy sorstársával, Greg Gerardy-val, aki ugyancsak egy tüdővel fut. Greg aktívan versenyzik még és bizony jól jönnek neki a Dontól kapott tanácsok.