Sokan mondják, hogy örökké szeretnének élni, de biztos, hogy így van?
Az igazság az, hogy, aminek van eleje, annak van vége is, az idő senki kedvéért nem áll meg. Ahol van születés, ott halál is lesz, erre nincs befolyásunk, de, hogy a kettő közötti időt hogyan éljük meg, az már rajtunk is múlik.
A múlandóság néha fájdalmasan érinti az embert, pedig ez a természet rendje. A tavaszt felváltja a nyár, azt követi az ősz, majd az egész elhamvad a télben, aztán kezdődik előröl. Nekünk nem kezdődik előröl, hacsak nem hiszünk a reinkarnációban, de tudatosan ezt a életünket kell kihasználni, ezt kell megélni, ebből kell kihozni a legtöbbet.
Amikor megjelennek az első ráncok, ősz hajszálak, és ízületi fájdalmak, sokan szembesülnek az idő múlásával. Csak úgy elrepültek az évek, szinte észrevétlen. Minél több volt a halogatás, minél több minden maradt ki, annál nagyobb lesz a kétségbeesés emiatt. Nem muszáj megvárni, amíg pánik ébreszt rá, hogy az időnk véges. Bármikor belevághatunk valami újba, bepótolhatunk valami régit, megélhetjük, amire vágyunk. Ha sikerül az álmaink útjára lépni, és megtenni azokat, amikre késztetést érzünk, már nem lesz olyan ijesztő a múlandóság. Nem marad hiányérzet, csak a tapasztalok, amik bölcs szemlélődéssé érnek, és átsegítenek a hídon, ha eljön az idő…
