Rövid élet, hosszú hatás.
A 19. században 3 nővérnek sikerült a lehetetlen: nevet szereztek a férfiak által uralt irodalom világában. A Brontë lányok életműve a mai napig a kötelező olvasmányok része. Honnan indultak útjukra, miből táplálkozott a kreativitásuk?
A Brontë család tanult és tehetséges família volt, noha nem tartoztak a legfelsőbb körökbe. Az édesapa, Patrick Brontë anglikán lelkészként szolgált Yorkshire lápos vidékén. A család 6 gyermeke közül csak 4 élte meg a felnőttkort. Az apa özvegyen maradt a kicsikkel, különc és elszegényedett, bár szerető szülőként nevelte őket.
A gyerekek az iskolában és otthon is tanultak. A lányoknak azonban dolgozniuk is kellett, hogy segítsenek a család ellátásában. A 3 nővér tanítóként és nevelőként szorgoskodott, ezekért a munkákért azonban nem rajongtak a lányok.
Fivérük, Patrick Branwell Brontë festő és költő lett, azonban sajnos a kábítószerrel és az alkohollal is küzdött. Charlotte and Emily tehetséges képzőművészek is voltak, vázlataik, festményeik is erről árulkodnak.
Charlotte Brontë 1816-ban született, a legidősebb volt az életben maradt gyerekek között. Már korán elkezdett verseket írni, amelyeket megmutatott Robert Southey-nek. A költő válaszában azonban azt írta, hogy a tehetség ellenére az irodalom nem lehet a nők terepe.
Charlotte viszont nem fogadta meg a tanácsot, helyette regényeket kezdett írni. A második kísérete, a Jane Eyre álnéven jelent meg (Currer Bell) 1847-ben. A nővérek könnyebben elérték, hogy kiadják a műveiket, ha férfi neveken publikáltak. A Jane Eyre radikális fejlődésregény volt, egy egyes szám első személyben mesélt történet, amely a főhős gondolatait és útját követte.
Charlotte 33 évesen magára maradt a család utolsó tagjaként. Életének hátralévő részét azzal töltötte, hogy a testvérei műveit gondozta és segítette a családi életrajzíró munkáját. Férjhez ment, de 1855-ben meghalt, amikor első gyermekével volt várandós. A halálának okát akkor tuberkulózisban jelölték meg, de az alultápláltság is szerepet játszhatott benne.
Emily Brontë furcsa, visszahúzódó karakterrel rendelkezett. Sokat munkálkodott a konyhában is, testvérei szerint a félénk külső mögött titkos erő és tűz rejlett. A publikálást Ellis Bell néven kezdte. 1847-ben jelent meg első és egyetlen regénye, az Üvöltő szelek. Nem tudni, hány vers fűződik pontosan a nevéhez, hiszen csak rövid idő adatott neki, 30 évesen távozott az élők sorából. Vélhetően szintén tuberkulózisban halt meg.
Anne Brontë, a legfiatalabb testvér is nagy képzelőerővel rendelkezett. Különösen Emilyhez állt közel és ő is nevelőnőként dolgozott egy gazdag családnál. Nagyon rosszul viselte az elkényeztetett gyermekeket és túl engedékeny szülőket. Acton Bell néven publikálta Agnes Gray című regényét, ami szintén egy nevelőnőről szólt. 6 hónappal később jelent meg a Wildfell asszonya. A könyv egy egyedülálló művész anyát mutat be, akiről később kiderült, hogy egy bántalmazó férj elől menekült. A megdöbbentő téma alaposan felforgatta az állóvizet, a kritikusok arra gyanakodtak, hogy férfi a szerző, nem tudták elképzelni, hogy nő dolgozott fel ilyen brutális, durva, kényelmetlen témát. Anne 29 évesen szintén tuberkulózisban hunyt el.
A nővérek megkerülhetetlen alakjai az irodalomnak. A három félénk, különös lány az írástudományban olyan magabiztossággal rendelkezett, amely a klasszikusok közé emelte őket. Számos regényükből készült film vagy minisorozat. Műveik megjelenése abban a korban hatalmas szenzációt keltett és azóta is az angol irodalmi kánon részei.
Kiemelt kép: Wikimedia Commons/National Portrait Gallery, London, CC BY-NC-ND 3.0
