Példát mutatott.
Mary 1874. december 20-án született Londonban, munkásosztályba tartozó szüleinek 8. gyermekeként. Ifjúkoráig teljesen átlagos életet élt, 1903-ban férjhez ment Thomas Bevan-hez, aki kertészként dolgozott. 1914-ben azonban Thomas hirtelen meghalt, és ezzel magára hagyta nejét, akinek 4 éhes szájat kellett etetnie.
A nő ekkor teljesen normálisan nézett ki, de a férje halála után fura tüneteket kezdett magán felfedezni. Az akromegália nevű betegségben a szervezet feleslegesen sok növekedési hormont termel, ami Mary számára szüntelen migrént és fizikai kényelmetlenséget okozott. Külsőleg pedig fokozatosan romlott a megjelenése.
Az özvegynek azonban a családja megélhetésével kellett foglalkozni, ezért azon dolgozott, hogy megkeresse a betevőre valót. 1920-ban találkozott Mr. A. Chapmannel, ami oda vezetett, hogy a nő benevezett ’a világ legrondább nője’ versenyre, amit meg is nyert. Hamarosan egy vándortársulatban találta magát és ’a világ legrondább nőjeként’ bejárta velük Skóciát, Angliát, az USA-t, Észak-Írországot. Eközben egy ideggyógyász vallási alapon megszánta és kezelte, segítette.
Mary 1933-ig a cirkuszban dolgozott, 59 évesen ekkor érte utol a halál. Bár a gúnyos cím tette ismertté, valójában ennek köszönhette azt is, hogy el tudta tartani a gyerekeit. Példamutató küzdelme, erőfeszítése és egészségi állapota miatt sokak rokonszenvét is elnyerte.
Mary Ann Bevan vonzó ápolónő volt, de később eltorzult az arca egy fájdalmas betegség következtében. Története ma már remélhetőleg nem gúnyolódást, hanem elismerést vált ki mindenkiből.
