Libaságok.
40 napos böjt követi, ezért nem csoda, hogy Márton napon megadják a módját az étkezésnek: ez a lakomák, libavacsorák, újborkóstolás ideje. Novemberben már le lehetett vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, libakása, mert a rigmus szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”.
Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés. Még jósoltak is a libából: a ropogósra sült libának a mellcsontjáról óvatosan lefejtették a húst, és szemügyre vették a mellcsontot, amennyiben a sült liba mellcsontja fehér színű és hosszú volt, akkor hosszú, havas, hideg télre számítottak. Ha a mellcsont barna és rövid volt, fekete karácsonyra, locs-pocs, sáros időre lehet számítani.
A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral volt szokás koccintani. Úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba.
