Télen ismerős a mondat: „Inkább felveszek még egy pulóvert, csak ne legyen akkora a fűtésszámla.” Nyáron azonban egyre gyakrabban hangzik el ennek a párja is: „Nem kapcsolom be a klímát, mert túl drága.”

Elsőre egyszerű takarékoskodásnak tűnhet. Csakhogy amikor odakint napokon át tombol a hőség, a lakás pedig éjszakára sem hűl le, a hűtés már nem feltétlenül kényelmi kérdés. Különösen nem az idősek, a krónikus betegséggel élők vagy azok számára, akik egyedül maradnak egy felforrósodó lakásban.

Erre a helyzetre egyre gyakrabban használják Európában a nyári energiaszegénység kifejezést. Az Európai Unió Energy Poverty Advisory Hub nevű szakmai központja 2026 augusztusában már külön új mutatókkal kezdte vizsgálni azt, mi történik azokkal a háztartásokkal, amelyek nyáron sem képesek biztonságos és elviselhető hőmérsékletet tartani az otthonukban.

Eddig főként attól féltünk, hogy valaki télen fázik

Az energiaszegénységről hosszú ideig szinte kizárólag téli problémaként beszéltünk. Arra gondoltunk, amikor egy család vagy egy egyedül élő ember nem tudja megfelelően kifűteni a lakását, mert túl magas lenne a rezsi, rosszul szigetelt az épület, vagy egyszerűen kevés a jövedelme. Ez továbbra is nagyon komoly probléma. Az Európai Bizottság adatai szerint 2025-ben az uniós lakosság 8,8 százaléka nem tudta megfelelően melegen tartani az otthonát. Közben azonban megváltozott valami.

A gyakoribb és intenzívebb hőhullámok miatt egyre több otthonban nem az a kérdés, hogyan maradjon bent a meleg, hanem éppen az, hogyan lehetne valahogy kint tartani. És ahogy a fűtéshez, úgy a hűtéshez is pénz kell.

Mit jelent pontosan a nyári energiaszegénység?

A fogalom legegyszerűbben azt a helyzetet jelenti, amikor valaki nem tudja megfelelően hűvösen tartani az otthonát, mert nincs hozzá megfelelő eszköze, rossz az épület adottsága, vagy nem engedheti meg magának a hűtés költségét. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy nincs klímaberendezés a falon. Lehet, hogy van, csak nem merik bekapcsolni.

Lehet ventilátor, amely egész nap megy, miközben a lakás hőmérséklete alig csökken. Lehet egy felső emeleti lakás, amely délutánra szinte sütővé válik. Lehet rosszul szigetelt ház, árnyékolás nélküli déli ablak vagy olyan városi környezet, ahol éjszaka sem hűl le igazán a levegő.

Az Európai Unió 2026 januárjában megjelent kutatása szerint az uniós háztartások mintegy 26 százaléka jelezte, hogy 2022 nyarán nem tudta megfelelően hűvösen tartani az otthonát. A legalacsonyabb jövedelmű csoportban ez az arány közel 35 százalék volt. Vagyis messze nem néhány elszigetelt esetről van szó.

„Van klímám, csak nem használom”

A nyári energiaszegénység egyik legnehezebben észrevehető formája éppen ez. Kívülről minden rendben lévőnek tűnik. Van lakás, van áram, talán még légkondicionáló is. A probléma csak akkor derül ki, ha valaki megkérdezi: „Be is szoktad kapcsolni?” Sokan ugyanis nem azért viselik el a 30 fok körüli szobahőmérsékletet, mert szeretik a meleget. Hanem azért, mert előre számolgatják, mennyivel nőne a villanyszámla.

Különösen könnyű ebbe a helyzetbe kerülni akkor, ha valaki alacsony nyugdíjból vagy egyetlen jövedelemből gazdálkodik. Ilyenkor minden pluszkiadásnak helyet kell találni a havi költségvetésben. Ha a választás fejben úgy hangzik, hogy „klíma vagy gyógyszer”, „klíma vagy bevásárlás”, akkor a hűtés könnyen luxusnak kezd tűnni. Pedig tartós hőségben nem feltétlenül az.

Az idősek különösen veszélyeztetettek

Az extrém hőség nem minden szervezetet terhel egyformán. Az Európai Unió friss elemzése külön kiemeli az időseket, a meglévő betegségekkel élőket és a rosszabb társadalmi helyzetben lévőket a hőség által leginkább veszélyeztetett csoportok között.

Idősebb korban a szervezet hőszabályozása kevésbé hatékony lehet, a szomjúságérzet is gyengülhet, és bizonyos betegségek vagy gyógyszerek tovább növelhetik a kockázatot. A veszély ráadásul nem csak az utcán jelentkezik. Egy napokon át túlmelegedett lakás különösen megterhelő lehet akkor, ha az éjszakai órákban sem hűl vissza. Ilyenkor a szervezet nem kap valódi pihenőt a nappali hőterhelés után. Ezért egy idős embernél nem biztos, hogy elég annyit kérdezni telefonon: „Ugye nem mész ki ebben a melegben?” Talán azt is érdemes megkérdezni: „Hány fok van nálad bent?”

Nem csak Dél-Európa problémája

A nyári energiaszegénységet könnyű mediterrán problémának tekinteni. Spanyolország, Görögország vagy Olaszország jut róla eszünkbe, ahol természetesen mindig is melegebbek voltak a nyarak.

Csakhogy az új uniós vizsgálatok szerint a jelenség már a korábban hűvösebb vagy mérsékeltebb éghajlatú országokban is egyre fontosabb. A 17 vizsgált tagállam közül 12-ben emelkedett a hőstresszes napok száma. Ez azért is probléma, mert a délebbi országokban az épületek és a hétköznapi szokások sok helyen eleve alkalmazkodtak valamennyire a hőséghez. Árnyékolók, spaletták, vastag falak vagy a napközbeni bezárkózás régóta részei a mindennapoknak.

A mérsékeltebb éghajlatú térségekben viszont sok lakás éppen arra épült, hogy minél több napfényt és meleget engedjen be. Ami télen előny, az egy hosszú hőhullámban könnyen hátránnyá válik.

Egy rossz lakásban a hőség is drágább

A jövedelem csak az egyik tényező. Ugyanazt a 30 fokos nyári napot egészen másképp éli meg az, aki árnyas földszinti lakásban lakik, mint aki egy rosszul szigetelt legfelső emeleti otthonban, közvetlenül a felhevült tető alatt.

A jó árnyékolás, a megfelelő szigetelés, az éjszakai átszellőztetés lehetősége, a környék fái és még az épület tájolása is számít. Ezért hangsúlyozza az EU új megközelítése, hogy az energiaszegénység nem magyarázható pusztán azzal, mennyit keres valaki vagy mennyit költ energiára. A lakás minősége, a hőterhelés, az egészségi állapot és a társadalmi helyzet egymással összefügg.

Egy energiapazarló lakásban ráadásul drágább lehet ugyanazt a kellemes hőmérsékletet elérni, mint egy korszerűbb épületben. Így ugyanaz a klímaberendezés sem ugyanazt jelenti két különböző otthonban.

Van, aki inkább máshová menekül a saját lakásából

A nyári energiaszegénységnek vannak kevésbé látványos jelei is. Korábbi kutatások például azt mutatták, hogy idősek a nagy melegben olykor hűvösebb közösségi tereket, parkokat vagy más nyilvános helyeket keresnek, részben azért, mert saját otthonukat nehéz megfelelő hőmérsékleten tartani. Ez elsőre akár kellemes nyári programnak is tűnhet. Más azonban azért beülni egy hűvös könyvtárba vagy bevásárlóközpontba, mert jólesik kimozdulni, és más azért, mert otthon elviselhetetlen a hőség. A különbséget kívülről szinte lehetetlen észrevenni.

A szégyen miatt sokan nem beszélnek róla

Az energiaszegénységnek van egy különösen kellemetlen oldala: sokan nem szeretnék, ha más tudná, hogy nehezen fizetik a számláikat.

Egy idős ember inkább azt mondhatja:

  • „Én nem szeretem a klímát.”
  • „Nekem jó így.”
  • „Régen sem volt légkondi.”

És természetesen valóban sokan nem kedvelik a légkondicionálást. De néha ezek mögött a mondatok mögött az is meghúzódhat, hogy valaki egyszerűen fél a következő számlától. Ezért érdemes tapintatosan kérdezni, nem kioktatni.

A nyári energiaszegénység ugyanis nem azt jelenti, hogy valaki rosszul gazdálkodik. Sokkal inkább azt, hogy a jövedelme, az energia ára, az otthona adottságai és az egyre szélsőségesebb időjárás együtt olyan helyzetet hoznak létre, amelyből nehéz egyszerűen „kispórolni” magunkat.

Nem az a megoldás, hogy mindenhová klímát szerelünk

A probléma első pillantásra egyszerűnek tűnhet: ha meleg van, kell egy légkondicionáló. Az uniós szakértők azonban ennél jóval összetettebb megoldást sürgetnek. A hatékony árnyékolás, a jobb hőszigetelés, az épületek korszerűsítése, a városi zöldfelületek, a megfelelő szellőzés és az energiatakarékos hűtési technológiák egyaránt fontosak lehetnek. Ennek egyszerű oka van.

Ha minden egyre forróbb lakást kizárólag egyre több elektromos hűtéssel próbálunk élhetővé tenni, az tovább növeli az energiaigényt és a költségeket. Sokszor már az is jelentős különbséget okozhat, ha a napsütést még az üvegfelület előtt sikerül megállítani, nem pedig akkor próbáljuk lehűteni a szobát, amikor az már órák óta felhevült.

A legfontosabb kérdés talán nem az, hogy van-e klíma

Hanem az, hogy biztonságosan elviselhető-e a lakás nyáron. Ez különösen fontos lehet egyedül élő idős hozzátartozóknál. Egy-egy hőhullám idején érdemes lehet rendszeresen érdeklődni, mennyire melegedett fel az otthonuk, tudnak-e éjszaka pihenni, van-e elegendő folyadékuk, és valóban használják-e a rendelkezésükre álló hűtési lehetőségeket.

Nem kell rögtön megoldani az egész európai energiaszegénységet. Néha az első lépés egyszerűen annyi, hogy észrevesszük: valaki nem azért ül egész nap lehúzott redőny mellett egy felforrósodott lakásban, mert neki így kényelmes.

Lehet, hogy a „rezsiszezon” már nem csak télen érkezik

Évtizedeken át ősszel kezdtünk aggódni az energia miatt. Mennyi lesz a fűtésszámla? Mivel fűtsünk? Meddig bírjuk bekapcsolás nélkül? A forróbb nyarak mellett azonban egy második rezsiszezon is kialakulhat. A kérdés lassan ugyanaz lesz júliusban, mint januárban: megengedhetjük-e magunknak, hogy otthon olyan hőmérséklet legyen, amelyben biztonságosan és emberhez méltóan lehet élni?

Éppen ezért fontos az új fogalom. A nyári energiaszegénység elnevez valamit, amit sokan eddig egyszerűen csak csendben elviseltek. Amikor valaki nem kapcsolja be a klímát, mert fél a villanyszámlától, az nem feltétlenül takarékossági trükk. Lehet, hogy egy olyan társadalmi probléma egyik hétköznapi jele, amelyről a következő években egyre többet fogunk hallani.