Az elmúlt napokban egy, a kormánypárthoz köthető, mesterséges intelligenciával készített háborús hangulatú videó járta be a közösségi médiát. A felvételek drámai képsorai, fenyegető zenei aláfestése és apokaliptikus narratívája nem egyszerű kampányüzenetként hatnak – hanem érzelmi sokkterápiaként. A kérdés nem pusztán az, hogy igaz-e, amit látunk. Hanem az is: mit tesz velünk az, ha ilyen eszközökkel próbálnak politikai döntésekre befolyásolni bennünket?
A félelem az egyik legerősebb politikai fegyver
A pszichológia régóta tudja: ha az ember fenyegetve érzi magát, beszűkül a gondolkodása. Az agy ilyenkor nem árnyalatokat mérlegel, hanem gyors, ösztönös válaszokat keres. Veszély. Védekezés. Oldalválasztás.
A háborús képek, robbanások, menekülő emberek vagy romos városok látványa automatikusan aktiválja a szorongásért felelős rendszereket. Ez nem tudatos döntés – biológiai reakció. Ha egy politikai kampány erre épít, akkor nem érvekkel akar meggyőzni, hanem érzelmi állapotot akar létrehozni.
Kikre hat legerősebben az ilyen üzenet?
1. Idősebb generációkra
Sokan közülük személyes emlékeket hordoznak a háborúról vagy a rendszerváltás előtti bizonytalanságról. Egy fenyegető narratíva náluk könnyebben idéz fel egzisztenciális félelmeket.
2. Gyerekekre és kamaszokra
A közösségi médiában terjedő videókhoz a fiatalok is hozzáférnek. Számukra a mesterségesen generált jelenetek gyakran valóságnak tűnnek. A tartós fenyegetettség-érzés szorongást, bizalmatlanságot és világkép-torzulást okozhat.
3. Erősen elkötelezett hívekre
Aki már eleve egy politikai táborhoz kötődik, annál az ilyen tartalom megerősítő hatású lehet. A pszichológiában ezt megerősítési torzításnak hívjuk: azt fogadjuk el könnyebben, ami illeszkedik a meglévő hitünkhöz.
Mi a célja az ilyen kommunikációnak?
A félelem mobilizál. A bizonytalanság összezárásra késztet. A fenyegetés képe egyszerű üzenetet sugall: “most nincs idő árnyalatokra”. Ez a stratégia nem új. A történelemben számtalanszor alkalmazták már: amikor a politikai tér beszűkül, a kampány átcsúszik érzelmi túlzásba.
A mesterséges intelligencia azonban új dimenziót ad ennek. A technológia segítségével olyan képek is „megtörténhetnek”, amelyek valójában nem történtek meg. Ha ezt nem jelölik világosan, a nézők egy része valóságként rögzíti az élményt.
Miért káros hosszú távon?
- Gyengíti a valóságba vetett bizalmat.
- Növeli a társadalmi szorongást.
- Mélyíti a politikai megosztottságot.
- A gyerekek számára normalizálja a fenyegető, erőszakos képi világot.
A demokratikus párbeszéd alapja az érvelés és a vita. Amikor a kommunikáció elsődleges eszköze a sokkolás és a félelemkeltés, az a közélet minőségét rontja.
Miért tekinthető ez a politikai kommunikáció mélypontjának?
Mert nem a választópolgárt tekinti gondolkodó partnernek, hanem érzelmileg befolyásolható tömegnek. Nem informál, hanem ingerel. Nem párbeszédet kezdeményez, hanem reakciót vált ki. A legnagyobb veszély talán nem is az, hogy valaki elhiszi a videó minden állítását. Hanem az, hogy lassan hozzászokunk ahhoz: a politikai verseny a legerősebb érzelmi inger győzelméről szól.
Mit tehetünk szülőként, nagyszülőként, állampolgárként?
- Beszéljünk a gyerekekkel arról, hogy mi az a mesterséges intelligencia.
- Tanítsuk meg őket kérdezni: ki készítette? milyen célból?
- Tudatosítsuk magunkban is: az első érzelmi reakció nem mindig a legjobb döntési alap.
Az egészséges társadalom nem félelemre, hanem bizalomra és tájékozottságra épül.
Útmutató: így ismerhető fel a manipulált, AI‑val készült propaganda
1. Túl tökéletes képek, filmszerű jelenetek
Ha a videó inkább hollywoodi előzetesre hasonlít, mint híradásra, érdemes gyanakodni.
2. Forrás nélküli drámai állítások
Konkrét dátum, helyszín, ellenőrizhető hivatkozás nélkül a legerősebb képsor is csak érzelmi hatáskeltés.
3. Erősen sarkító üzenet
Ha a világ két szereplőre egyszerűsödik: „mi” és „ők”, „jók” és „rosszak”, akkor valószínűleg nem tájékoztatni, hanem mozgósítani akarnak.
4. Erős zenei és hanghatásbeli manipuláció
A fenyegető zene, lassított robbanások, síró gyerekhang – ezek tudatosan kiváltott érzelmi reakciók.
5. Nincs egyértelmű jelölés az AI‑használatról
Ha mesterségesen generált tartalomról van szó, azt világosan fel kellene tüntetni. Ennek hiánya önmagában is árulkodó.
És most jöjjön a valóban kényelmetlen kérdés
Tényleg ennyire kevésnek tartanak bennünket? Ennyire egyszerűen irányíthatónak? Hogy elég néhány mesterségesen gyártott robbanás, egy komor narrátorhang és máris reflexből sorakozunk fel? Valóban ez lenne a politikai teljesítmény csúcsa: gyerekek elé is odatenni apokaliptikus jeleneteket, csak hogy ösztönből válasszanak oldalt? Ez nem stratégia. Ez idegrendszeri manipuláció.
A demokrácia nem háborús pszichózis. Nem állandó riadókészültség. Nem ellenségkép‑gyártó műhely. Aki a félelmet választja fő eszköznek, az valójában beismeri: nincs elég erős érve. Nincs elég meggyőző jövőképe. Ezért inkább rettegést adagol.
És igen, ez a politikai kommunikáció legalja. Amikor a választópolgárt nem gondolkodó embernek, hanem beindítható pánikreakciónak tekintik. Amikor nem vitát akarnak nyerni, hanem idegrendszert túlterhelni.
Ha valóban „észhez téríteni” szeretnénk egymást, az nem még hangosabb propaganda lesz. Hanem az, hogy kimondjuk: nem vagyunk kísérleti alanyok. Nem vagyunk statiszták egy mesterségesen gyártott katasztrófafilmben.
A kérdés már nem az, hogy ki mit hisz el. Hanem az, hogy hagyjuk‑e, hogy félelemre redukáljanak bennünket – vagy visszaköveteljük a méltóságunkat mint gondolkodó állampolgárok.
