Hogyan maradhat öröm és nem küzdelem a kertészkedés, amikor már a derekad is beleszól a döntésekbe?
A kert nem ellenség, csak már más tempót kér
Aki valaha is hajolt már le egy gazért, tudja: a természet nem kegyelmez a deréknak. Mégis, a kertészkedés az egyik legjobb gyógymód a testnek és a léleknek – csak az adagolásán kell finomítani. Az ember egy idő után rájön, hogy a kapálás és a gyomlálás már nem gyorsasági verseny, hanem egy lassú tánc a földdel. És ebben a táncban nem baj, ha néha a fűnyíró vezet.
A kert nem változik meg, csak mi. A mozdulatok óvatosabbak, a tervezés tudatosabb, a pihenés pedig végre nem bűn, hanem része a folyamatnak. Mert a kert ugyanúgy visszaadja a szeretetet – csak figyelni kell, hogyan kérjük tőle.
A derékbarát kert titka: kevesebb hajlongás, több ész
A legtöbben akkor kezdik érezni a korukat, amikor egy zsák virágföld megemelése már kihívásnak tűnik. De szerencsére ma már a kert is alkalmazkodik az emberhez. Emelt ágyások, könnyű szerszámok, automata locsolók – mind azért vannak, hogy ne az erő, hanem az élvezet domináljon.
Egy jól kialakított kiskertben mindennek megvan a helye, és nem kell hozzá maratoni távokat gyalogolni. A titok: előre gondolkodni. A derék nem hős, hanem partner – és mint minden partner, megérdemli a figyelmet.
Mozgásnak álcázott gyógytorna
Nem is kell fitneszbérlet ahhoz, hogy az ember átmozgassa magát. A gereblyézés, a metszés, a lombsöprés mind-mind természetes mozgás, ami kíméli, de mégis karbantartja az izmokat és ízületeket. A kertben végzett munka nemcsak testet, hanem elmét is frissít: a napfény, a színek, az illatok igazi antidepresszánsok.
A titok az, hogy tudjuk, mikor kell abbahagyni. A kert nem menekül el, a gaz sem nő éjjel tíz centit. A pihenés nem vereség, hanem befektetés a következő nap energiájába.
A főnök te maradsz
Lehet, hogy a fűnyíró motorja erősebb, de az irányítás még mindig a te kezedben van. A kert nem a fiatalok kiváltsága, hanem az élet egyik legszebb bizonyítéka arra, hogy a növekedés sosem áll meg. Legfeljebb egy kicsit lassabban történik.
És ha a nap végén leülsz a padra, körbenézel a virágokon, és hallgatod a tücsköket, tudni fogod: a kert soha nem a teljesítményről szól. Hanem arról, hogy minden nap egy kicsit adsz belőle magadból. És ez az, amiben mindig te leszel a főnök.
