1951. szeptember 6-án egy új hang szólalt meg az éterben. Nemcsak szavakat, hanem reményt is vitt magával – a Szabad Európa
Ki ne talált volna már cipős dobozban vagy új táska belsejében apró, „Do not eat” feliratú tasakokat? Ezek a szilika
Régen a nagypapa a kertben mérnöki pontossággal húzta ki a sorokat: a bab katonás rendben állt, a borsó tiszteletben tartotta
Ki ne járt volna már úgy, hogy a telefonja nem oda esett, ahová kellett volna? Egy rossz mozdulat, és máris
Mindannyian ismerjük azt a kínos pillanatot, amikor a telefonunk reggel csendben villog, mi pedig hirtelen rájövünk: tegnap volt a legjobb
Van annak valami semmihez sem fogható hangulata, amikor a nagymama konyhájából édes zsírillat száll, és a cukorral hintett csörögefánkok pironkodva
„Volt egyszer egy öreg király, meg egy csomó üres polc a könyvtárban.” – kezdhetnénk így is, de szerencsére ma már
Régen a nagymama spájzában a befőttek katonás rendben sorakoztak, csupaszon, tiszta praktikum jegyében. Ma azonban a gasztronómia és a dekoráció
Ki ne látott volna már színesre festett, egymásba rakható fafigurákat, amelyek mindig kisebb és kisebb változatban bukkannak elő, míg végül
Ki ne kerülte volna már ki a létrát az utcán, vagy húzott volna szerencsét hozó zoknit egy fontos vizsga előtt?