Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a betegségek közé sorolja az alkoholfüggőséget.

Minden szenvedélybetegség közös vonása, hogy az ember kényszeresen újra és újra ismétel egy olyan tevékenységet, amely önmagára – és környezetére is – káros, mert nem képes kontrollálni magát, ha a szenvedélyéről van szó. Kis hazánk az alkoholfogyasztási listákon előkelő helyen szerepel, régóta népbetegségnek számít. Jelenleg több százezer és egymillió közöttire becsülik azoknak az számát, akik itthon az alkohol rabjai, ami ekkora népességnél bizony már nem elenyésző százalék, és rengetegen vannak azok, akik úgy gondolják, hogy ‘nem alkoholisták, csak isznak’, így ők diagnosztizálva sincsenek. Sokkal több férfit alkoholista, mint nő, de ilyenkor nem csak a függő, hanem a környezete is szenved(het).

Hol húzódik a határ az ártalmatlan poharazgatás és az alkoholizmus között?

Ezt időről időre próbálják meghatározni, de rettentően nehéz definiálni, hiszen az alkoholfogyasztás hatásai nagyban függenek az adott személy nemétől, korától, súlyától, anyagcseréjétől, de még egészségügyi állapotától is. Alkalmanként, baráti összejövetelen elfogyasztott pár pohár szeszes italtól, vagy gyakrabban, de 60 gramm alkoholt (kb. 1 dl pálinka, vagy 2 korsó sör, vagy 3 dl bor) nem meghaladóan elfogyasztott italtól még jó eséllyel nem alakul ki sem alkoholfüggőség, sem egészségkárosodás. Aki ennél többet vagy gyakrabban fogyaszt a szeszes nedűből, jó eséllyel lesz alkoholbeteg vagy már az is.

Onnantól számít valaki alkoholistának, ha annak testi, lelki és szociális tünetei vannak.

Fizikailag idővel láthatóvá válhat az arcon megjelenő hajszálér-tágulatokban (borvirág), a test (főként az arc) felpüffedésében. Károsítja a májat, megemelheti a vérnyomást, potenciazavarokat, kézremegést okozhat, majd a fizikain túl a szellemi hanyatlás is elindul.

Kíséri az állandó sóvárgás, a kontrollvesztés, sokaknál személyiségbeli változást okoz. Agresszív vagy depresszív viselkedés is kísérheti az ittas állapotot, de ugyanúgy az elvonást is függőség esetén.

Szociálisan is próbára teszi a kapcsolatokat a gyakori ittasság, a munkára való képtelenség, a társadalomba beilleszkedés hiánya, a baráti vagy párkapcsolatok romlása, ami általában magányosságokhoz vezet, ami még több iváshoz.

Miért alakul ki?

Sokan a genetikára fogják, a hajlamra, a körülményekre, de inkább egyénfüggő, hogy miért nem tud valaki megálljt parancsolni saját magának.

Az emberek egy része ezt valóban hozza a családból, ahol mondjuk egy alkoholista közelében nőtt fel, ezt látta kiskorában, ezt látta „normálisnak”, ezt tanulta meg. Van, akinél később alakul ki környezeti hatásokra, a fiatalság, a bulizás és a lázadás részeként ezzel válik menővé, hogy ugyanazt teszi, mint a többiek. Mások csak életük egy bizonyos pontján nyúlnak a pohár után, amikor valami olyan hatás éri őket, amit egyszerűen már nem tudnak kezelni.

Ebben lehet egyébként a probléma gyökere. Amíg az iskolában megtanítják, hogy 2+2=4 és hogyan írt Petőfi az Alföldről, nem tanítják meg, hogyan kell kezelni a konfliktusokat, hogyan dolgozzuk fel a veszteségeket, hogyan álljunk fel egy kudarcból, miként találjunk megoldást a problémákra. Ekkor a túlzott érzelmi terhelés stresszt generál, amit ha valaki nem tud jól vagy egyáltalán kezelni, akkor az alkohol jelenthet egy kis kibúvót átmenetileg a rossz érzés elől. Persze a problémák a kijózanodást követően is megmaradnak, sőt esetenként fokozódnak az ittas állapotban elkövetett tettekkel, így ismét előkerül a szesz és a valóság egy kicsit távolabb kerül. Ez egy ördögi kör: ivás a problémák miatt és problémák az ivás miatt. A kettő generál egy spirált, ami könnyen lehúzza azt, aki nem áll ellen neki.

Hogyan lehet ebből kilábalni?

Az első és legfontosabb az lenne, hogy valaki belássa, hogy problémája van. Ameddig csak a környezet számára egyértelmű az alkoholizmus súlyossága, ő meg ‘csak iszik’, addig nem sokat lehet tenni az ügyben. Saját elhatározásra van szükség ahhoz, hogy valakit ki lehessen kezelni a függőségből. Kényszerrel csak olyanokat lehet, akik mások számára is veszélyt jelentenek. Sajnálatos módon a legtöbben csak egy súlyos baleset, betegség vagy tragédia után ismerik fel, hogy alkoholproblémáik vannak. De még ha ez is a motiváció, az első lépés a gyógyulás felé. A felismerést követi az elhatározás, majd az alkohol elhagyása. Ha súlyos elvonási tünetek jelentkeznek, azt megfelelő orvosi kezeléssel könnyebben át lehet vészelni. Ha ez sikerült, akkor a rehabilitáció következik, ahol már a józan életmód fenntartása és a visszaesés megakadályozása a fő cél. Ma már létezik az alkohol iránti vágyat csökkentő készítmény is, és sokat segíthet egy önsegítő szervezet (Anonim Alkoholisták), ahol hasonló cipőben járó emberek tudnak tapasztalatot cserélni és egymást támogatni.

A következő kérdésekkel érdemes szembenéznie mindenkinek:

  • Előfordult, hogy többet vagy tovább ivott, mint tervezte?
  • Előfordult, hogy az ivás, vagy az ivás okozta rosszullét miatt nem tudta ellátni az otthoni és/vagy családi teendőit, esetleg iskolai vagy munkahelyi feladatait?
  • Került már olyan helyzetbe, hogy ivás miatt vagy ivás közben az egészségét vagy az életét (vagy másokét) kockáztatta (pl. ittas vezetés, részegen dolgozás, védekezés nélküli szex)?
  • Előfordult, hogy sokkal többet kellett innia, hogy elérje a kívánt hatást, mert az átlagos mennyiséget már meg sem érzi?

Ha ezek közül több kérdésre igen a válasz, akkor érdemes felkeresni egy szakembert!