Az intelligencia és az iskolázottság nem minden esetben függ össze.

Az emberek könnyen használják a paraszt kifejezést pejoratív értelemben, pedig azoktól a bizonyos parasztoktól, akik földművelésből, állattenyésztésből, gazdálkodásból éltek és élnek, sokat lehet tanulni. Kivételek persze mindig vannak, de most nézzük a parasztság nemesebbik értelmét, azokat az egyszerű embereket, akik nem tettek szert mondjuk diplomára, mégis olyan tudás birtokában voltak és vannak, olyan világlátással rendelkeztek, rendelkeznek, ami mindenki számára hasznos lehetne.

Állatokat neveltek, tenyésztettek és nemesítettek a helyi adottságoknak megfelelően. Régebben 12 tájfajta szarvasmarhát tartották nyilván, mára a sok „tanult” embernek köszönhetően már csak a magyar tarkát ismeri a szakirodalom, valamint a külföldről importált fajtákat.

Maguk gyógyították az állatokat, ha szükséges volt, ahogy az ellést is segítették, ha kellett.

A felhizlalt haszonállatokat levágták, feldolgozták, tartósították modern eszközök és különböző tartósítószerek nélkül is, ahogy a tejtermékeket is maguk készítették.

Gabonát és zöldségnövényeket, továbbá gyümölcsöket termesztettek, nemesítettek, amelyek permetezés nélkül is gazdagon teremtek és jól eltarthatók voltak. A tartósításnak itt is nagy szerepe volt, amikor még nem álltak rendelkezésre különböző, befőzést segítő, 3 az 1-ben készítmények. A terméssel is tudni kellett gazdálkodni, gondolni a család és az állatok ellátására, illetve a következő évre. Megfelelő minőségű és mennyiségű vetőmagról kellett gondoskodniuk időben, hogy a gazdálkodás fenntartható maradjon.

Maguk készítették a mosó- és mosogatószerüket, szappanjukat, ruha-, fa-, falfestékeiket. A házépítés is sokaknál családban örökölt tudás volt, az akkoriban készült vályogházak – ha felújításra is szorulnak – még ma is állnak.

Az égre nézve nem csak azt tudták megmondani, hogy mennyi az idő, hanem azt is, milyen időjárásra lehet számítani. Tudták, mikor kell vetni, aratni, kaszálni, vagy épp hazahajtani az állatokat az eső elől.

Nem csak munkából állt az élet persze, hódoltak a népi művészeteknek is. A történetmesélés, a kézművesség, csipkeverés, hímzés, agyagozás és megannyi más mesterség, az éneklés, a tánc, a zenélés is része volt az életüknek. A több mint 200 ezer népdalt ezeknek az embereknek köszönhetjük.

Természetesen a tanulásnak, az iskoláknak, a diplomáknak és doktoriknak megvan a maguk létjogosultsága, ugyanakkor ne ítélkezzünk az egyszerű emberek felett sem, akik ugyan nem tudják mindennek a latin nevét, azt viszont igen, hogyan kell a természettel harmóniában élni.