Az ember, akinek megköszönhetjük a fertőtlenítő kézmosást: Semmelweis Ignác

Nem csak az anyák megmentője.

Ezekben a napokban minden a kézmosás fontosságáról szól: énekelünk, amíg dörgöljük a kezeinket, plakátokon láthatjuk a helyes módszert, vicces videók figyelmeztetnek arra, hogy mit tegyünk meg napjában többször is.

Abban, hogy a világ most kezet mos, kiemelkedő szerepe van egy honfitársunknak, Semmelweis Ignácnak. A világhírű orvos, aki a bécsi kórházban dolgozott az 1800-as évek közepén, arra lett figyelmes, hogy rengeteg nő hal meg a szülést követően az ún. gyermekágyi lázban. Korábban, amikor még az asszonyok otthon szültek, ritkán fordult csak elő hasonló eset.

Aztán 1823-ban a kórházban hirtelen 9,2%-ra szökött a halálozási ráta. Semmelweisnek viszont feltűnt, hogy a szülésznők által levezetett esetekben sokkal kisebb volt a halálozási arány, mint azoknál a kismamáknál, akiket orvosok vettek körbe.

Hogy megértsük az összefüggést, tudnunk kell, hogy ez a korszak a patológia aranykora volt, az orvosok rengeteg boncolást végeztek. A boncolások a bécsi kórházban éppen 1823-ban kezdődtek meg. Azok az orvosok, akik boncolással kutatták a betegségek okait, különös tiszteletnek örvendtek a többi doktor körében. Ez vezetett ahhoz az elképzeléshez, hogy minél piszkosabb egy doktor, annál jobb orvos. Szinte büszkeség volt számukra a véres kabátjukban sétálgatni, majd úgy, ahogy egy műtőből kijöttek, beesni a szüléshez.

Semmelweis azonban olyan szabályok bevezetését szorgalmazta, amik nem tetszettek mindenkinek. Arra kérte az orvosokat, hogy alaposan mossák és fertőtlenítsék a kezeiket, hiszen ő maga is azt tapasztalta, hogy így a halálesetek száma drasztikusan csökken. A klórmész-oldatos kézmosást antiszeptumként ajánlotta a kollégáinak.

Semmelweis elmélete azonban egyáltalán nem volt népszerű a gyógyítók körében. Az orvosok egy része zokon vette, hogy őket hibáztatják a halálesetek miatt. Megtagadták a kézmosást, a bemosakodást, azzal érveltek, hogy éppen a víz a kórságok okozója. A magyar orvos hiába igyekezett meggyőzni a főorvosokat a kézmosás fontosságáról.

Semmelweis azonban nem adta fel, szinte megszállottan hirdette az elméletét. Valóban őrültnek tartották, végül 1865-ben be is került egy ideggondozó intézetbe, ahol 2 héttel később életét vesztette. Sebekről, brutális verésről, elfertőződésről szólnak a történetek: a mendemonda szerint gyakorlatilag abba halt bele, ami ellen egész életében küzdött (valójában nem tudni, hogy pontosan mi okozta a halálát).

Jóval később Pasteur és Joseph Lister munkássága ágyazott meg a fertőtlenítő kézmosás bevezetésének.

Most, 2020-ban pedig még mindig ott tartunk, hogy emberek tömegét próbáljuk a helyes kézmosásra megtanítani.