Várakozás.

Az advent jelentése: várakozás, felkészülés – maga a szó latin eredetű, a megérkezést jelentő adventus szóból ered. Az András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetet öleli fel ez az időszak. A négy vasárnapnyi advent tartását VII. Gergely pápa rendelte el, de már korábban, az 5. században is számontartották.

Böjt és hajnali mise

Az adventi időszak a nagyböjt idejéhez hasonlított, ekkor már nem tartottak lakodalmat, zajos mulatságot. Bűnbánati és készületi, lelki időszak volt az advent, de nem olyan szigorú, mint a nagyböjt. Az adventi böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el.

Magyar hagyomány a roráte, a rendszerint reggel 6-kor kezdődő mise, amelyet angyali vagy aranyos misének is neveztek. Roráte előtt jártak a boszorkányok, ezért az ólat, istállót be kellett zárni még a harangozás előtt. Azt tartották ugyanis, hogy a boszorkányok állatok képében osonnak be a házakhoz a mise alatt. A hajadon lányok a misére menet cukrot szopogattak, hogy magukhoz édesgessék a jövendőbelijüket, de ugyanezt a célt szolgálta az is, ha a hajfonatukba egy szálat fontak a harangkötélből, mielőtt a harang megszólalt.

Szállást keres a Szent Család

Több család közreműködésével valósult meg a ’Szállást keres a Szent Család’ vagy szentcsaládjárás, másnéven szentcsaládkilenced. Ez a szertartás a karácsonyi ünnep előtt kilenc napon át ismétlődött. A szálláskereső Szent Család tiszteletére kilenc család összeállt, hogy december 15-től karácsony estéig naponta felváltva a Szent Családot ábrázoló képnek szállást adjanak, és imádkozzanak. Fogadására a család gyakran meszeléssel, takarítással, böjttel készült.

Adventi koszorú

Az első korunkbeli adventi koszorút (ahhoz hasonlót, amelyet manapság mi is asztali díszként kiteszünk) 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette el. Johann Heinrich Wichern egy gigantikus, fakerék alapú fenyőkoszorút függesztett a plafonra, erre 24 gyertyát tett (vasárnapokra piros, hétköznapokra fehér gyertyákat), ezzel utalva az ünnep valamennyi napjára. Ebből lett mára egy asztalra kerülő koszorú 4 gyertyával, amelyek közül minden vasárnap meggyújtunk egyet. A világító gyertyák számának növekedése a növekvő fényt jelzi, ugyanakkor valamennyi gyertya szimbolizál egy-egy fogalmat, amelyek a hit, a remény, az öröm és a szeretet.

Magyarországra az adventi koszorú a német protestánsoktól osztrák közvetítésen keresztül jutott el. Érdekesség, hogy nálunk igazán csak a rendszerváltás utáni években alakult ki az adventi koszorú hagyománya.

Adventi naptárak

Napjainkban a gyerekek előtt jól ismertek az adventi naptárak, amelyeknek minden zsebe valami kis apróságot rejt. Ez a szokás sem az ősidőkre nyúlik vissza, 1851-ben készített először egy édesanya, Lang asszony hasonlót, mivel kisfia állandóan azt kérdezgette, hogy mikor lesz már végre karácsony. Az anya, hogy lecsillapítsa a kisfiút, kis dobozkákat készített számára, amelyek mindegyikébe egy-egy apró finomságot rejtett el. A fiú felnőve készítette el először az első eladásra szánt adventi naptárat, arra gondolva, hogy a többi gyerek is hasonlóan örülne neki.

Megjöttek a betlehemezők

Karácsony napjához kötődik a betlehemezés máig is élő hagyománya. Ekkor gyerekcsoportok (általában a betlehemet vivő két angyal és három pásztor, esetenként további mellékszereplők) járják a házakat. A szereplők ma is eljátsszák a Jézus születéséről szóló bibliai történetet, majd átadják ajándékaikat, jókívánságaikat. Ezután a háziak megvendégelik őket. Kevésbé ismert szokás az ostyahordás: rendszerint a böjti időszakban a kántortanító az iskolás gyerekekkel ostyát küldött a családoknak, aminek fejében azok lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát és más elemózsiát adtak.