Szívszaggató lenyomata ez egy társadalmi problémának.
Budapesten sétálva több csomóponton találkozhatunk velük. 86 éves fejkendős néni, a kabátjából már rég kifogyott, alatta több réteg ruha, lábán vékony kis nyári cipő. Remegő, átfagyott kezében saját készítésű horgolt díszek, azokat próbálja eladni. Nem tolakodó, nem erőszakos, csak csendben vár, hátha egy járókelőnek megtetszik, amit árul. Nagy szüksége lenne a pénzre, nem jön ki a nyugdíjából, de koldulni nem akar.
Máshol 74 éves néni, férjét 16 éve elvesztette. Egy gyermekük volt, ő sem él már, magára maradt. Kissé viseltes, de tiszta ruhában fagyoskodik egy forgalmas helyen, ahova minden nap beutazik, hogy a kis kertjéből szedett növényekből kötött csokrokat árulja. Végtagjait átjárja a fájdalom a hidegtől és az évek súlyától, de kitart, megteszi, amit tud.
Más életutak, más örömök és bánatok, mégis van bennük egy közös: hajlott koruk ellenére küzdenek a túlélésért a maguk módján, ahogy tudnak. Rajtuk kívül még sokan vannak így…
Sokan mennek el mellettük naponta, olykor még a rosszindulat céltáblájává is válnak ezek a kiszolgáltatott emberek. Pedig emberségesnek maradni nem kerül semmibe! Ha valaki nem tud nekik segíteni, legalább ne ártson!
Sajnos nem tudunk mindenkit megmenteni, de segíthetünk egy jó szóval, egy mosollyal, vagy ha a lehetőségeink engedik, akkor némi pénzzel, élelemmel vagy bármi más hasznos dologgal megkönnyíteni az életüket.
Nyitókép: Facebook/Juhász Szilvia
